Szerelmes Boszorkány

Ébren vagyok.A szemem nyitva.Mégsem tudom kik vesznek körül,és mit akarnak tőlem.Nem értem,mit mondanak.Hallok hangokat,és érzékelek embereket,de ők a valóság részei.Én bezárkóztam egy másikba,egy olyan világba,ahol csak én járhatok..az álmaimban.

Címkék

Friss topikok

  • bali: Egy olyan kérdés ami sok kisgyereket foglalkoztat! Vajon létezik-e a Mikulás? 1. Egyetlen fajta i... (2010.08.05. 16:14) hellóka
  • ba: :] (2010.07.22. 07:43)
  • balázs: akkor jó:D (2010.05.09. 21:54)
  • Singapur: Szia Tesóm! Ezer bocsi, millió dolgom van, este meg hulla vagyok, valamint vissza kell szorítsam a... (2010.05.05. 14:38) 2010. 04. 28. szerda
  • se áok E/3: boldog blogszülinapot medika (2010.03.05. 07:22) Hát vége

HTML

Kedves Blogolók!

2011.08.01. 18:46 | Singapur | Szólj hozzá!

Igyekezetem ellenére nem sikerül többször jelentkeznem, mint már sokszor megígértem. Gyorsan telnek a napok és mindig akad valami, ami miatt tervem meghiúsul, pedig tudnátok, hányszor gondolok arra, h. most már tényleg írhatnék ide. Lassan, de biztosan elér ide a bejegyzés.

Nemrég elolvastam egy könyvet, ami elgondolkodtatott. A címe: Szasz, Ewing kór a young korban. Blogcíme: http://ewing.blogol.hu/ . Egy anyuka meséli el lánya történetét, ahogy kiderült az Ewing-sarcoma betegsége, ahogy küzdöttek az életéért, és hogy ez hiábavaló volt, és meghalt szegény. Hihetetlen, mit ki nem álltak. Lelkileg eléggé megrázó és némely résznél alig bírtam ki sírás nélkül. Erőt adott, még így is, hogy „csak elolvastam”, ami szinte lehetetlen, hiszen annyira részletesen irja le a történetüket az édesanya, hogy szinte velük együtt szenvedtem, és örültem a kicsi sikereknek. Még így pár év múlva is ugyanazt éri el a könyv. Segít. Segít megérteni, hogy miért kéne örülnünk annak, hogy élünk, hogy hálát adjunk, amiért tovább élhettünk 17 éves kornál, hogy nincs olyan, hogy feladjuk, hanem küzdeni kell, igenis megvan bennünk az erő, csak fel kell szabadítani. Megtanít, hogy ha élsz, ha erre lehetőséged van, akkor minél több dolgot igyekezz megvalósítani az álmaid közül, különben nem is érdemes itt lenned. Nem tudom honnan volt ereje az anyának megírnia ezt a könyvet, mert egyszer szerintem épp elég volt átélni, sőt, sok is, és ezt újra és újra meg kellett tennie. Az írásnál, a szerkesztésnél. Embert próbáló feladat. Ha nem a kislánya kérte volna meg rá, kétlem, hogy lett volna ehhez ennyi lelkiereje. Ha tehetem, és lesz valamennyi plusz pénzem, akkor mindenképp szeretnék adományozni az általuk működtetett alapítványnak. Nehéz választani a támogatást igénylők között, hiszen annyi hely van, ahol bármennyi kis pénznek örülnének. Valamint nem kevésbé szomorú a történetük és nem kevesebb lelkierőt igénylő betegségek pusztítanak közöttük.
Egy másik dolog, ami miatt nem értem ide, a szakdolgozatírás, ami inkább kevesebb, mint több sikerrel haladgat előre. De igyekszem mindig valamennyi időt áldozni rá,h. ha máshogy nem, legalább 1-2 oldalanként összehozzam a nagy művet.
Múlt hétvégén esküvőn voltunk. Párom, Péter nagybátyjának a fia, Donát vette feleségül Anettot, a most már újdonsült feleségét. Az esküvő szép volt, pityergős kikérőkkel, szavaló gazdával, jó hangulatú zenészekkel, és nagy étvágyú és nagy szomjú vendégsereggel. Vasárnap mentünk a lagziból haza, és jól éreztük magunkat. Sokat táncoltunk, jókat ettünk és ittunk, bár az üdítőpótlás lehetett volna kicsit rugalmasabb és gyorsabb, végül nem haltunk szomjan.
Azóta voltak itt unokatesómék, ami miatt egy újabb hétig nem nyúltam a szakdogámhoz. Ma újra hétfő van, és ma sem sikerült elérnem a pontig, hogy akkor na, írjunk valamit bele, igaz, nincs is vége még a napnak. Most unokaöcsém és húgom van itt, és tele a lakás. Valamint elég nehéz ennyi embernek, hiába a 3 szoba, úgy elférnie, h. ne legyen hangzavar, és senki se unatkozzon. Főleg, hogy én elfoglalok egy szobát, lehetőleg egyedül, mert úgy talán még sikerül is valamennyire a koncentrálás. A gyerekek (2 öcsi, 2 unokaöcsi, 1 unokahugi) a gyerekszobában egy tévével, ami szól, és egy számítógéppel, ami ugyancsak megy. Valamint anyu és nevelőapám osztoznak a hálójukon, és a konyhán. Hálóban persze megy a tv.
Ráadásként az idő sem a legjobb. Hűvös van és esik az eső. Ködös vizes minden, elég barátságtalan egy július hónaphoz és inkább az őszre emlékeztet. Így nem lehet lemenni sem igazán. Csak akkor és azért megyünk ki, ha feltétlen szükséges. Egyre jobban összemosódnak az évszakok, és egyre inkább fura időpontokban jönnek elő. Köze nincs a hónapok + évszakok egyetemes megállapításaihoz. Van, hogy decemerben a szokásoshoz képest inkább meleg van, ilyenkor pedig inkább hideg. Persze az sem mindegy, hogy a mostani viharok milyen pusztítást képesek véghezvinni. A jóslatok szerint pedig ez egyre csak fokozódni fog. Nem túl jók a kilátások. Amik mostanában történnek, állandóan újabb és újabb szörnyűségeket lehet hallani a hírekben, tiszta apokalipszis előestéje, persze elnyújtva. Nem tudom, miket gondoljak, és szerintem ezzel nem vagyok egyedül.
Lassan már újra augusztus van, és ezzel eltelik egy hónap. A beiktatott fontos és hobby dolgok töredékére nem volt időm, ahogy ezt előre is gondoltam, hiszen ahhoz, hogy az sikerüljön napi 24 órát kellett volna, legalábbis napi 18at, és közben nem segítettem volna anyának, és senkinek semmit. Nem jártam volna a városban, kertben, esküvőn, Petiéknél. Na meg persze, ha Peti nálunk van, akkor sem épp a szakdoga vagy egyéb hobby dolgok kerülnek előtérbe, hanem az együtt eltöltött idő. Néha azért játszani jut közben időm, de érthető, h. ennek nem nagyon örül, ezért igyekszem rövidre fogni. De mivel máskor sem nagyon érek oda, sok dolgot bele kell sűríteni egy-egy napba. De néha igencsak lehetetlen. Remélem a továbbiakban több mindent sikerül csinálnom. De gyanítom, ezeket inkább a reggeli csendes órákban tudom a legjobban elintézni, vagy a késő estiekben, így fel kell vennem egy fura szokást. Éjjel fent lenni, nappal pihengetni, vegetálni. Majd kiderül, hogy fog menni.

Ma pótolok

2011.06.09. 10:47 | Singapur | Szólj hozzá!

Szóval utána sikerült valamennyit dolgoznom mint diákmunkás itt fent, Veszprémben. A következő hazautazós hétvégémen Péterékhez mentem, mert ott a majális nevű találkozót tartották, apukájának régi ismerőseivel. Nem voltam épp kipihent, de azért igyekeztem segíteni, amiben csak tudtam. A kaja jól sikerült, az idő is szép volt, elvoltunk, beszélgettünk, ettünk és ittunk. Aznap is degeszre ettem magam, vacsora már nem is kellett. Ez egy egydélutános program volt, estig tartott, bár addigra eléggé megfogyatkozott a létszám, nem befolyásolva ezzel a jó hangulatot. Másnap elpakoltunk, teraszt rendeztünk, a tányérokat, és evőeszközöket visszaraktuk a ládákba. Aznap fel is kellett újra utaznom Veszprémbe, uh. nem volt ez valami nagy és hosszú hétvége.

A következő héten az első alkalomkor sikerült letennem a vizsgát, ami az egyetlen tárgyam volt erre a félévre. Nagyon boldog voltam. Utána utaztam haza, mert öcsikéim születésnapját ünnepeltük. A kertben tárcsán előre bepácolt hús kisütését terveztük. Levegőn, melegben csak jobban esik az étel, mint az állandó lakásban, valamit tűzet gyújtani a hetedik emeleten se lett volna épp praktikus. Persze, amint végeztek a pasik a sütéssel, eleredt az eső, így kénytelen-kelletlen, felvonultunk a lakásba. A torták amúgy sem lettek leszállítva, mert hűtő híján félő volt,h. megromolnak. Így amikor mindenki felért, és száraz lett, öcsik megvágták a tortákat. Bélus vakondtúrástortáját, Balázs pedig a Charlotte-tortáját. Mindkettő epres volt, és nagyon finom! Anyával hoztuk össze őket.  Ez a buli is jól sikerült, kivéve az esőt, de persze, mikor tortáztunk, addigra újra kisütött a nap, és meleg lett.

A következő érdekes hétvégénk Gréti elsőáldozása volt. Ez most volt, szóval sikerül talán utolérnem magam. Május 5.-én vasárnap volt a komlói templomban. Már előtte pénteken hazaértem, Petivel Bonyhádtól, ahogy szoktuk. Addig busszal megyek, és ott felvesz kocsival, és így előbb hazaérek, mint busszal, valamint, ha Peti is jön, sokkal jobb így együtt utazni, mint külön-külön. Aznap dumcsiztam kicsit anyával, vacsiztam, és kb. alcsiztunk is. Péntekre általában mindketten elfáradunk. Szombaton felébredtünk 6kor, de mivel a többség aludt, mi is visszafeküdtünk, majd 8kor kimentünk reggelizni. Végül eldöntöttük,h. megyünk Harkányba, a piacra. Mire elkészülődtünk, és elindultunk, fél 10 volt, nem épp korán. De amikor odaértünk, még javában volt piac, max. ha friss gyümölcsöt szerettünk volna venni, akkor lett volna érdemes előbb indulni, no meg ha nem akartunk volna a legnagyobb melegben nézelődni. Végigjártuk, és csodák-csodája, mindenki vett magának valamit. Bélus egy rövidnadrágot, Peti szintén rövidnadrágot, és egy papucsot, és vett nekem egy felsőt. Anya két felsőt, egy térdnacit, Béla egy inget, én pedig egy felsőt, egy melltartót, és kettő térdnadrágot vettem. Az egyik felső piros, és pántos. Nem hiszem, h. ember ilyenben látott-e ezelőtt, de nekem nagyon megtetszett, és jól is állt. Igaz, fehérben, vagy zöldben sokkal jobban tetszett, de csak pirosban volt rám méret. Az utolsót hoztam el. Annyira szép dolgokat lehet itt látni. Bár nem mindegyik hely olcsó, vagy akár olcsóbb, mint otthon, de más a választék, és ezért már megérte. Végül fagyiztunk egyet, és irány haza, ott készülődött a vihar, így hárman: anya, Péter meg én, leszaladtunk a kertbe, hogy a sütikhez szükséges epret leszedjük, és a cseresznyét. Sikerült végeznünk vihar előtt, majd evés után nekiálltunk sütni. Vagyis inkább csak befejeztük a süteményeket, sütni nem is kellett. A tiramisutortát, amit én csináltam, azt egyáltalán nem kell sütni. De elég nehezen indultam neki, addigra eléggé kiszívott a nap, a meleg, és hogy ilyen változatos napunk volt. Plussz a koránkelés, szóval a tojás szétválasztásánál folyamat összekevertem az edényeket, melyikbe megy a fehérje, melyikbe a sárgája, de megoldódott a harmadik tojásnál. Utána már ment, ahogyan mennie kell. Másnap persze sikert aratott. Receptet is kértek tőlem. Szombati napom ezzel nem ért véget, ugyanis az összes süteményt ki kellett szállítmányozni a Krisztiékhez Oroszlóra, mert az elsőáldozás után mindenki oda ment ki autóval. Valamint megmostam az összes epret, lecsumáztam, összepakoltam a holmim, hiszen vasárnap onnan mentem fel Veszprémbe. Vasaltam, fürödtünk, majd lefeküdtünk. Reggel időben kelés, készülődés. Végül időben elindultunk a misére, és túl is éltük azt, csináltunk pár képet már a templom előtt, majd elindultunk. Mi még feljöttünk átöltözni és a hűtős-ételek miatt a cuccomért is. Majd mi is mentünk Oroszlóra. Ott már meg volt terítve, hamar meg is érkezett a rendelt étel, és ebéd után már jóllakottan elvonult a csapat ki erre, ki arra pihenni, a gyerekek persze mentek ki játszani. Majd kikerültek a sütemények, amiből újfent degeszre ettük magunkat. Nem is tudtam mindenből enni, mert nem fért belém, valamint nem akartam rosszul lenni a buszon sem. Így visszafogottan étkeztem. Sajnálatomra a meleg miatt még csak hozni sem tudtam magammal egy darabot sem. Majd legközelebb, remélem nem kell sietnem vissza a suliba. Persze nem érte meg, hétfőn még volt melóm, azóta pedig várom a csodát. Megcsináltam a következő félévemhez a térképeket, angoloztam, és szakdolgozatnak is neki fogok állni, ahogy most a blognak.

Igyekszem hasznosan eltölteni az időt. Már csak 27.-éig vagyok fent Veszprémben, akkor kell menni a mamáért a szanatóriumba, és két éve is ugyanígy költöztem haza. Otthon pedig majd elválik, hogy és mint lesz. Krisztiék szóltak,h. megint festeni kell a házat. Mondtam, h. jó hogy jövök. Előzőleg is jó volt, vicces, ahogy hadakoztam a bentlakásos pókokkal, és volt egy kis becsiccsentésem 3 sörtől. A sztori persze most sem maradhatott el, de jót nevettünk. Ilyen is kell. Remélem jó lesz ez a nyár. Az utolsó diáknyaram. Szeretném jól kihasználni.

Kedves Blogolók!

2011.06.09. 09:20 | Singapur | Szólj hozzá!

Nem csodálkoznék, ha leszoktatok volna a blogomról, mert megint elhanyagoltam. Sajnálom, de ez nem mentség. Teljesen elhagytam magam. Ha melóban vagyok, akkor sokszor gondolok arra, hogy hazamegyek, és írok ide nektek, de aztán sorozatot nézek, megnézegetem a játékaim, és ennyiben is marad. De most legalább korrigálom magam.

Elég sok minden történt, mióta nem jelentkeztem. Lássuk csak. A ballagási vers felkerült, de a ballagási hétvégéről nem írtam semmit.
Ez még április végén volt, 28.-án, csütörtökön utaztunk le hozzájuk Bácsalmásra. Péterrel Bonyhádon találkoztunk, s mert ő arra lakik, és utunk is arra vitt, nem volt értelme hozzánk autóznia, és vissza. A megbeszélt helyen átszálltunk egyik öcsémmel hozzá, hogy mindenki kényelmesen utazhasson, és irány unokatesóék. Viszonylag hamar le is értünk. Majd üdvözlés, bepakolás, vacsi, és természetesen még sütni kellett. Mi, párommal csak hajnal egyik bírtuk, öcsémék kettőig, majd mindenki aludt valamennyit. Pénteken nem kellett korán kelni, hisz a ballagás délután volt. Reggeli után elmentünk a városba sétálni, a piacra körülnézni, valamint képeslapot venni (otthon nem volt időm). Majd telefonáltak, h. menjünk haza segíteni. Oké, ezzel nem is volt bajom, csak azzal, hogy hazatrappoltunk, erre ott közlik velünk, hogy az idősek otthonába kellett volna menni, amihez a hívás idejében közelebb voltunk gyalogosan. Mindegy, végül kaptunk fuvart, de nem fértünk be így sem a kocsiba, és vicces volt, mert mire mindenki elkészült Bélus öcsém visszament a szobába, és bezártuk. Nem szeretünk várakozni…Végül mindenki kiért a megbeszélt helyre, és megkaptuk a feladatainkat. Én kaptam egy csini vasalót, deszkával, meg egy halom asztalterítővel. Míg felmostak, addig a srácok lézengtek, de utána az egész ebédlőt átalakították, majd megterítettünk, kihordtuk a salátákat. Csináltunk egy poharas asztalt is, majd ezután visszamentünk a házhoz, mert indulni kellett a ballagásra. A kevés helyre tekintettel nem sokan mentek el. Mi is inkább a házban maradtunk. Viszonylag hamar visszaértek, és akkor mindenki ki lett rendelve vissza az idősek otthonába, hiszen ott tartották a bulit. Itt találkoztam Benivel, Edina akkori pasijával, és régi ismerősökkel, mint Helle Tomkáék, és Szücs-ék, bár ezen utóbbi családból csak Janibácsi ismert meg. A miért inkább nem is érdekelt. De a vacsi elég jól sikerült. Finom volt. Segítettem pakolászni is, ahogy sokan mások. Sajna Bíróék csak hárman voltak, Gáborék nem utaztak megint, de jó volt őket látni. Most jöttem csak rá, hogy mennyire hiányoztak. Hihetetlenül boldog voltam ott, mindenkivel, akit szeretek. Bár nem volt teljes a lista, mert Davcsik Ági és Tamás nem voltak ott, és botorságom folytán nem is találkoztam velük, pedig csak pár ház választott el minket. Utólag kár aggódni. Sajna későn néztem meg az időt, és akkor már nem akartam őket zavarni. Másnap pedig már indultunk is haza. A vacsin majdnem mi maradtunk a legtovább, de öcsik keresztanyját nem lehet legyőzni. Így segítettünk visszarakni az asztalokat, székeket, terítőt rájuk, a kaját összerakni, a süteményt is, az üvegeket összeszedni, kocsiba rakni, a sörpadokat, és asztalokat is autóra rakni. Volt dolog. Majd amikor már nem tudtunk segíteni, akkor elindultunk gyalog haza. Nem volt hideg, jó volt az idő, jól esett a séta.
Másnap a háznál sörpadokon, és asztalokon volt megterítve a maradék kajával. Ott is ott voltak Bíróék, aminek külön örültem, de Tomkáék nem értek oda sajnálatomra. Pedig jó lett volna valamennyit beszélni vele, olyan ritkán, és keveset találkozunk. Ezen magunknak kell változtatnunk. Az ebéd után nem sokkal indultunk is haza. Egyrészt anyáék vettek paradicsompalántát még pénteken a piacon, másrészt hétfőn dolgozni kell, és valamennyi pihenés sem árt, fiuknak tanulás, nekem összepakolás, Petinek még haza is kell tőlünk autóznia, és ez sok lett volna egy napra.
Viszont jól éreztem magam, jó volt látni őket, megteltem élettel. Csak azt bánom, hogy ez olyan ritkán van, és ráadásul rövid ideig is tart.

Ballagásodra

2011.05.07. 18:53 | Singapur | Szólj hozzá!

Behunyod a szemed és hallgatod társaid szavát,
tudod ki szólal meg, nem kell lásd az arcát.
Ismered őket, együtt teltek a boldog, s lustán vonuló,
máskor pedig a felelet alatt izzadó, rohanó
percek. Azt érezted, hogy ez sokáig így lesz,
hogy még száz ilyen élményt velük átélhetsz.
Elrepült a négy év, s néha úgy érzed,
alig maradt nyoma,
emlékképek repülnek feléd,
néhány már most meg van fakulva.
De míg szívedben élnek, sosem felejtődnek el,
a szeretet megtölti emlékeid élettel.
Nevetni fogsz a régi vicceken, sírni, ami fájt,
s keresed magadban ezeknek az éveknek a nyomát.
De nem leszel már az a kislány, ki nem tudta milyen a gimi,
megnőttél, átalakultál, nem vagy szeszélyes tini,
egy érzést se hagyj sosem a szívedből kihunyni,
küzdeni kell, mert az nélkül nem lehet élni.
/2011. 04. 28./

2011.04.01. 11:16 | Singapur | Szólj hozzá!

Szép-jó napot!

2011.04.01. 11:15 | Singapur | Szólj hozzá!

Már április van, elseje, de ez a bejegyzés nem áprilisi tréfa.

Mióta nem írtam, nem történt velem sok minden, de egy-két dolog azért mégis. Múlt hétvégén volt tartva a párom, Péter mamájának a 80. születésnapi bulija. Ott voltunk vagy 30-an, egy szombati nap. Jó volt, szép idő is volt, süti, torta, finom ebéd. Még lehet jobban is élveztem volna, ha nem lettem volna olyan álmos, hogy majdnem elaludtam ebéd közben. Ittam két kávét, megittam 600ml energiaitalt, és kóláztam is, így nagyjából éber állapotban tudtam maradni, mire vége lett az evésnek, és bementünk,h. alszok egy kicsit, elkezdtek a vendégek énekelni, így ebből megint nem lett semmi. De nem maradtak késő estig, így egy gyors fürdés után nagyon jól esett az alvás. Vasárnap és hétfőn pedig jókat aludtam:) Fáradtságom oka nem volt más, mint hogy pénteken délután még elmentem dolgozni, este 10ig, majd buszozás az albiba, kb. 10:40. Majd fürdés, összepakolás, elmosogatás után hajnali negyed 1-kor feküdtem le, és 5:10kor szólt a telefon, ideje kelni, 6:10kor megy a busz....nem igazán alustam simára a homlokom....

Erre a hétre vártam volt főnököm megjelenését, amit előzetes beszélgetésekre alapoztam. Tegnap meg is érkezett, és tettünk egy kirándulásnak is nevezhető utat Szolnokra, az ottani főiskolára. Persze nem ment ez olyan egyszerűen, ahogyan ezt itt leírtam. Az élénkpiros Audi TT-ben ugyan van navigációs rendszer, nálunk GPS, de a magyar utak (a GPS szerint) nem mindenhol digitalizáltak, így néhol a táblák után tájékozódtunk, és nem egyszer mentünk a rossz irányba. Mert persze eurót kellett váltani, nem is fejtem ki, ez milyen nehezen ment...szóval odaértünk, megtartottuk a megbeszélést a szakmai gyakorlattal kapcsolatban, amit ugye nála, Németországban lehet letölteni, vagyis inkább eltölteni. Mint magyar informátor vettem ezen részt, nekem tehettek fel kérdéseket a hallgatók. Majd visszaút Veszprémbe, Székesfehérvárott ettünk vacsorát egy csárdában, majd miután kiszálltam Veszprémben, ő továbbutazott Balatonfenyvesre, ahol egy régi gyakornoknál szállt meg.

Ez volt az eheti történés:) Igazán érdekes napom volt, nem kevés halálfélelemmel, ugyanis a németek közúton is száguldoznak, lehet lakott, vagy nem lakott. Ebből következik,h. nem is számoltam már, mennyit előztünk, és hol?? hány kereszteződésben fordultunk arra, amerre nem lehetett, az utca kellős közepén fordult meg az autóval, és sorolhatnám....de egyszer átélni is sok volt, nem még emlegetni. Már csak az életem filmje hiányzott a szemem elől, amúgy minden más megvolt.

Remélem a mai hazautazásom nem rejteget számomra ilyesfajta megrázkódtatásokat. :)

Jövő héten jelentkezem újra. Elmesélem milyen volt a hétvégi szülinapozás:) Jázminkának, Kriszti nővérem kislányának ünnepeljük 7. születésnapját. Tegnap töltötte:)

 

2011.03.13. 11:52 | Singapur | Szólj hozzá!

Hóvirág
/senki ne feledje: védett!! ne szedjétek le, hacsak nem akartok bírságot fizetni/

Márciusi delelő

2011.03.13. 11:49 | Singapur | Szólj hozzá!

Üdv minden kedves Olvasónak!!! (így nagybetűvel, mert köszönet jár azoknak, akik olvasgatnak)

Már március van, és ezzel a hónappal megjött az enyhe, tavaszi idő is. Virágoznak a hóvirágok, a kikericsek, és még sok másik kora tavaszi virág, amiknek nem tudom a nevét:) A napos, a hideg téli napok után már egészen melegnek mondható idővel sajnos a szél is megjött Veszprémbe, így nem lehet maradéktalanul kiélvezni a jó időt.
De biztosan nem jellemző ez az egész országra...így gyerünk, ki a szabadba!!! Sétálni, levinni a kutyát, a gyerekekkel tartani a játszótérre 1-2 órára délután, teli hassal.
Ilyenkor felszabadulnak az energiáink, ha napos reggelre ébredünk, akkor mosollyal indul a nap, és mindjárt megjön a kedvünk egy kis ténykedéshez
Végigsétálunk a kerten, és felfedezzük, hogy mennyi minden érzi velünk együtt a tavaszt: kinyílnak az első virágok, előjönnek a katicák, és az első bogarak, rügyezni kezdenek a fák, bokrok....
A levegőbe szippantva érezzük, igen, ez már más, ez már az oly régen várt tavasz. Felpezsdít, tettekre sarkall, vagy csak közérzetet javít, de mindenképpen pozitív.
Még azoknak is, akiknek a tavaszt nem jelent többet sokszor azzal, hogy vége a télnek, a pihenésnek, jönnek a kerti munkák is....igen, ez sokszor elkedvteleníti az mebrt, de alkotni, azaz gyümölcsöt, zöldséget termeszteni, és élvezni ezek nyújtotta élvezeteket....az szerintem mindenkit kárpótol a munkáért. A kerti munkában az a jó, hogy azt nem feltétlenül kell egyedül elvégezni, hanem egy hétvégén összejöhet a család egy része is akár, és akkor ki-ki kiveszi a részét a munkából, a gyerekek szaladgálnak, játszanak, a felnőttek, nagyobb gyerekek együtt, beszélgetve, nevetgélve dolgozhatnak, és így gyorsabban telik az idő is, és nem olyan nehéz nekiállni sem. Így talán látjuk is a munka végét. A friss levegő pedig mindenkinek jót tesz. Így volt ez nálunk is. Amíg mama Dombóváron lakott, addig minden tavasszal leutaztunk hozzá, és segítettünk felásni a kertet, és a többi kerti munkában, valamint a nők, lányok főztek, sütöttek, vitték az innivalót. Segítettünk egymásnak ahol, és amikor csak tudtunk. Szépnek találtam. Együtt volt a család, nevetgéltünk, szépen eltelt a nap. Valamint finomat ettünk

Tehát, mégegyszer mondom: sétára, munkára fel Na, jó, a hosszú hétvégét még szíve -joga mindenkinek pihenéssel, kikapcsolódással, feltöltődéssel tölteni. Hiszen, én is ezt csinálom

Több képet szeretnétek?

2011.02.24. 22:52 | Singapur | Szólj hozzá!

Ajánlom a figyelmetekbe másik blogom, amin csak képek vannak: http://szabus.blogol.hu . Kellemes nézelődést

2011.02.24. 22:50 | Singapur | Szólj hozzá!

Gyűrűk Ura

süti beállítások módosítása