Szóval utána sikerült valamennyit dolgoznom mint diákmunkás itt fent, Veszprémben. A következő hazautazós hétvégémen Péterékhez mentem, mert ott a majális nevű találkozót tartották, apukájának régi ismerőseivel. Nem voltam épp kipihent, de azért igyekeztem segíteni, amiben csak tudtam. A kaja jól sikerült, az idő is szép volt, elvoltunk, beszélgettünk, ettünk és ittunk. Aznap is degeszre ettem magam, vacsora már nem is kellett. Ez egy egydélutános program volt, estig tartott, bár addigra eléggé megfogyatkozott a létszám, nem befolyásolva ezzel a jó hangulatot. Másnap elpakoltunk, teraszt rendeztünk, a tányérokat, és evőeszközöket visszaraktuk a ládákba. Aznap fel is kellett újra utaznom Veszprémbe, uh. nem volt ez valami nagy és hosszú hétvége.
A következő héten az első alkalomkor sikerült letennem a vizsgát, ami az egyetlen tárgyam volt erre a félévre. Nagyon boldog voltam. Utána utaztam haza, mert öcsikéim születésnapját ünnepeltük. A kertben tárcsán előre bepácolt hús kisütését terveztük. Levegőn, melegben csak jobban esik az étel, mint az állandó lakásban, valamit tűzet gyújtani a hetedik emeleten se lett volna épp praktikus. Persze, amint végeztek a pasik a sütéssel, eleredt az eső, így kénytelen-kelletlen, felvonultunk a lakásba. A torták amúgy sem lettek leszállítva, mert hűtő híján félő volt,h. megromolnak. Így amikor mindenki felért, és száraz lett, öcsik megvágták a tortákat. Bélus vakondtúrástortáját, Balázs pedig a Charlotte-tortáját. Mindkettő epres volt, és nagyon finom! Anyával hoztuk össze őket. Ez a buli is jól sikerült, kivéve az esőt, de persze, mikor tortáztunk, addigra újra kisütött a nap, és meleg lett.
A következő érdekes hétvégénk Gréti elsőáldozása volt. Ez most volt, szóval sikerül talán utolérnem magam. Május 5.-én vasárnap volt a komlói templomban. Már előtte pénteken hazaértem, Petivel Bonyhádtól, ahogy szoktuk. Addig busszal megyek, és ott felvesz kocsival, és így előbb hazaérek, mint busszal, valamint, ha Peti is jön, sokkal jobb így együtt utazni, mint külön-külön. Aznap dumcsiztam kicsit anyával, vacsiztam, és kb. alcsiztunk is. Péntekre általában mindketten elfáradunk. Szombaton felébredtünk 6kor, de mivel a többség aludt, mi is visszafeküdtünk, majd 8kor kimentünk reggelizni. Végül eldöntöttük,h. megyünk Harkányba, a piacra. Mire elkészülődtünk, és elindultunk, fél 10 volt, nem épp korán. De amikor odaértünk, még javában volt piac, max. ha friss gyümölcsöt szerettünk volna venni, akkor lett volna érdemes előbb indulni, no meg ha nem akartunk volna a legnagyobb melegben nézelődni. Végigjártuk, és csodák-csodája, mindenki vett magának valamit. Bélus egy rövidnadrágot, Peti szintén rövidnadrágot, és egy papucsot, és vett nekem egy felsőt. Anya két felsőt, egy térdnacit, Béla egy inget, én pedig egy felsőt, egy melltartót, és kettő térdnadrágot vettem. Az egyik felső piros, és pántos. Nem hiszem, h. ember ilyenben látott-e ezelőtt, de nekem nagyon megtetszett, és jól is állt. Igaz, fehérben, vagy zöldben sokkal jobban tetszett, de csak pirosban volt rám méret. Az utolsót hoztam el. Annyira szép dolgokat lehet itt látni. Bár nem mindegyik hely olcsó, vagy akár olcsóbb, mint otthon, de más a választék, és ezért már megérte. Végül fagyiztunk egyet, és irány haza, ott készülődött a vihar, így hárman: anya, Péter meg én, leszaladtunk a kertbe, hogy a sütikhez szükséges epret leszedjük, és a cseresznyét. Sikerült végeznünk vihar előtt, majd evés után nekiálltunk sütni. Vagyis inkább csak befejeztük a süteményeket, sütni nem is kellett. A tiramisutortát, amit én csináltam, azt egyáltalán nem kell sütni. De elég nehezen indultam neki, addigra eléggé kiszívott a nap, a meleg, és hogy ilyen változatos napunk volt. Plussz a koránkelés, szóval a tojás szétválasztásánál folyamat összekevertem az edényeket, melyikbe megy a fehérje, melyikbe a sárgája, de megoldódott a harmadik tojásnál. Utána már ment, ahogyan mennie kell. Másnap persze sikert aratott. Receptet is kértek tőlem. Szombati napom ezzel nem ért véget, ugyanis az összes süteményt ki kellett szállítmányozni a Krisztiékhez Oroszlóra, mert az elsőáldozás után mindenki oda ment ki autóval. Valamint megmostam az összes epret, lecsumáztam, összepakoltam a holmim, hiszen vasárnap onnan mentem fel Veszprémbe. Vasaltam, fürödtünk, majd lefeküdtünk. Reggel időben kelés, készülődés. Végül időben elindultunk a misére, és túl is éltük azt, csináltunk pár képet már a templom előtt, majd elindultunk. Mi még feljöttünk átöltözni és a hűtős-ételek miatt a cuccomért is. Majd mi is mentünk Oroszlóra. Ott már meg volt terítve, hamar meg is érkezett a rendelt étel, és ebéd után már jóllakottan elvonult a csapat ki erre, ki arra pihenni, a gyerekek persze mentek ki játszani. Majd kikerültek a sütemények, amiből újfent degeszre ettük magunkat. Nem is tudtam mindenből enni, mert nem fért belém, valamint nem akartam rosszul lenni a buszon sem. Így visszafogottan étkeztem. Sajnálatomra a meleg miatt még csak hozni sem tudtam magammal egy darabot sem. Majd legközelebb, remélem nem kell sietnem vissza a suliba. Persze nem érte meg, hétfőn még volt melóm, azóta pedig várom a csodát. Megcsináltam a következő félévemhez a térképeket, angoloztam, és szakdolgozatnak is neki fogok állni, ahogy most a blognak.
Igyekszem hasznosan eltölteni az időt. Már csak 27.-éig vagyok fent Veszprémben, akkor kell menni a mamáért a szanatóriumba, és két éve is ugyanígy költöztem haza. Otthon pedig majd elválik, hogy és mint lesz. Krisztiék szóltak,h. megint festeni kell a házat. Mondtam, h. jó hogy jövök. Előzőleg is jó volt, vicces, ahogy hadakoztam a bentlakásos pókokkal, és volt egy kis becsiccsentésem 3 sörtől. A sztori persze most sem maradhatott el, de jót nevettünk. Ilyen is kell. Remélem jó lesz ez a nyár. Az utolsó diáknyaram. Szeretném jól kihasználni.
