Már április van, elseje, de ez a bejegyzés nem áprilisi tréfa.
Mióta nem írtam, nem történt velem sok minden, de egy-két dolog azért mégis. Múlt hétvégén volt tartva a párom, Péter mamájának a 80. születésnapi bulija. Ott voltunk vagy 30-an, egy szombati nap. Jó volt, szép idő is volt, süti, torta, finom ebéd. Még lehet jobban is élveztem volna, ha nem lettem volna olyan álmos, hogy majdnem elaludtam ebéd közben. Ittam két kávét, megittam 600ml energiaitalt, és kóláztam is, így nagyjából éber állapotban tudtam maradni, mire vége lett az evésnek, és bementünk,h. alszok egy kicsit, elkezdtek a vendégek énekelni, így ebből megint nem lett semmi. De nem maradtak késő estig, így egy gyors fürdés után nagyon jól esett az alvás. Vasárnap és hétfőn pedig jókat aludtam:) Fáradtságom oka nem volt más, mint hogy pénteken délután még elmentem dolgozni, este 10ig, majd buszozás az albiba, kb. 10:40. Majd fürdés, összepakolás, elmosogatás után hajnali negyed 1-kor feküdtem le, és 5:10kor szólt a telefon, ideje kelni, 6:10kor megy a busz....nem igazán alustam simára a homlokom....
Erre a hétre vártam volt főnököm megjelenését, amit előzetes beszélgetésekre alapoztam. Tegnap meg is érkezett, és tettünk egy kirándulásnak is nevezhető utat Szolnokra, az ottani főiskolára. Persze nem ment ez olyan egyszerűen, ahogyan ezt itt leírtam. Az élénkpiros Audi TT-ben ugyan van navigációs rendszer, nálunk GPS, de a magyar utak (a GPS szerint) nem mindenhol digitalizáltak, így néhol a táblák után tájékozódtunk, és nem egyszer mentünk a rossz irányba. Mert persze eurót kellett váltani, nem is fejtem ki, ez milyen nehezen ment...szóval odaértünk, megtartottuk a megbeszélést a szakmai gyakorlattal kapcsolatban, amit ugye nála, Németországban lehet letölteni, vagyis inkább eltölteni. Mint magyar informátor vettem ezen részt, nekem tehettek fel kérdéseket a hallgatók. Majd visszaút Veszprémbe, Székesfehérvárott ettünk vacsorát egy csárdában, majd miután kiszálltam Veszprémben, ő továbbutazott Balatonfenyvesre, ahol egy régi gyakornoknál szállt meg.
Ez volt az eheti történés:) Igazán érdekes napom volt, nem kevés halálfélelemmel, ugyanis a németek közúton is száguldoznak, lehet lakott, vagy nem lakott. Ebből következik,h. nem is számoltam már, mennyit előztünk, és hol?? hány kereszteződésben fordultunk arra, amerre nem lehetett, az utca kellős közepén fordult meg az autóval, és sorolhatnám....de egyszer átélni is sok volt, nem még emlegetni. Már csak az életem filmje hiányzott a szemem elől, amúgy minden más megvolt.
Remélem a mai hazautazásom nem rejteget számomra ilyesfajta megrázkódtatásokat. :)
Jövő héten jelentkezem újra. Elmesélem milyen volt a hétvégi szülinapozás:) Jázminkának, Kriszti nővérem kislányának ünnepeljük 7. születésnapját. Tegnap töltötte:)
