Szerelmes Boszorkány

Ez július 29.-én volt. Hazafelé a vállalkozó kedvűek bementek Siófoknál a Balcsiba lehűlni. Személy szerint nem készültem fürdőruhával, de azért belementem egy kicsit, bár csak addig, amíg a ruhám nem lett vizes, amit sikeresen feltűrtem:) Majd a fiúk elindultak kifele, uh. pucoltam a partra, mert tutira belevágtak volna a vízbe...Jó, volt még nálam száraz és tiszta ruha, mert épp Győrből mentünk hazafele. Győrben voltam egy hetet, mert albérletet kerestünk. Peti már itt lakott nővérénél egy hónapot, és most, h. a sulinak is vége lett, kerestünk magunknak egy külön kis helyet. Sikerült, találtunk egy kedves kis lakást, bár a rezsije lehet sok lesz, még nem tudom, mert ma fogjuk fizetni az elsőt. Amúgy az ára 50 + rezsi. Reméljük,h. azért nem lesz túl sok. Kiderül még ma estig.
Szóval otthon voltunk azon a hétvégén, összepakolás folyt. Összeszedtem minden cuccom, ami kellhet itt fennt, Ennek az lett az eredménye, h. meg kellett kérnem a Sógoromat, h. az ő kocsijukkal segítsen átpakolni minket Aparhantra, hogy onnan páromék szülei felhozhassák majd, amik nem férnek be hozzánk, és amik nem olyan szükségesek. Nem is kell mondjam szerintem, hogy a törékeny konyhai cuccokon kívül nekem ruha csak egy hátizsákkal fért be. Szóval se bicikli, se ruha nagyon, uh abban az egy hétben nem sok fele jártam. Igaz, volt dolgom a kitakarítással, berendezkedéssel elég, mivel párom ugye dolgozik. Még jó, hiszen nem tudnánk miből élni.
Munkát keresek közben, és igyekszem nem használni, amit nem feltétlen kell. Ez persze azt jelenti,h. nem égetünk villanyt, nem folyatjuk a vízet, nem égetek gázt, ha nem muszáj, és nem nézek gépezés közben TV-t vagy DVD-t. Hanem ha gép kikapcs, akkor utána. Esetleg. De a könyvekkel is kellene haladnom, uh. előfordul,h. egy délelőtt csak olvasok.
Most nemrég, a hét elején voltam 3 napos próbamunkán a Hotel Isabell-ben. Jövő péntekre derül ki,h. visszahívnak-e próbaidőre, vagy sem.
Meg azért igyekszem eljárogatni boltba, postára, intézni, amit kell, főzni, és akkor a legtöbbször igyekszem úgy megoldani,h. közben ne fogyasszak áramot. Szóval, ha elmegyek, legyne az fél óra, kikapcsolom a gépet. Valamint főzés közben sem hallgatok semmit, legalábbis nem mindig. De ez a csend engem teljesen ki tud készíteni, uh. ezt nem mindig sikerül véghez vinni. No meg olimpia is van, és ez engem érdekel, ezért nehéz megállni, hogy a gépezés mellett ne menjen a tv, és ne lessek bele egy-egy közvetítésbe. De nem lehet garázdálkodni, amíg ki nem derül, meddig ér a takarónk. Sajnos eddig pénzt nem tudtam keresni, és ez aggaszt. Ez már a második hónap, és még mindig nincs egy ledolgozott napom sem, amiért némi juttatás járna....rossz érzés kitartottnak lenni, főleg,h. elmegyek boltba, és azért, akárhogy is csinálom, fogy a pénz. Gyógyszer, kaja, tisztítószer...nemrég vettünk nekem 2 blúzt, egy szoknyát, és egy cipőt, helló 20 ezer forint...nagyon rossz érzés volt. Ha tudom,h. van rá, mert keresek, akkor oké, de mondjuk nem feleslegesen lettek megvéve, ez is tény. Mert dolgozni is kell valamiben, és a próbamunkát is teljesíteni kellett....csak az ára...
de mit lehet tenni. Enni és öltözködni, fürödni kell. Gépezni nem kellene, de azért befordulva és depisen meg nem találok munkát, főleg azért sem, mert már szinte minden az interneten történik. Beisemerem, hogy amiket mostanában csinálok, azokhoz nem feltétlen kéne áramot pocsékolnom...de az a meglátásom, hogy ma kiderül, mennyire rossz is a helyzet, és akkor lehet rajta változtatni.
Nyaralni persze nem megyünk idén sehova, de a "kötelező" hétvégék után nem is nagyon van kedvünk és időnk. Augusztus 4.-5.-ei hétvégéjén Alsóörsön voltunk. AMi szuper volt, csak lehet jobban élveztem volna, ha nem előtte nap töri fel mindkét sarkam a cipőm, és ráadásul okos fejjel be is mentem így a balatonba, persze másnap kisebb gennyes utóhatás miatt már nem volt igazán kedvem megismételni a műveletet, pedig pokoli meleg volt. Azért ezen felül élveztem ott lenni, szeretem ezeket az embereket:) Teljesen ki tud kapcsolni. Jól éreztem magam.

Már megint elég régen nem néztem erre felétek..de ez annyira nem is zavar, hiszen eddig sem olvasta sztem senki sem a blogom...de azért magamnak jók, érdekesek ezek a bejegyzések, és vicces őket visszaolvasni, uh. újból megfogadom,h. többet fogok errefelé nézni, talán egyszer sikerülni is fog:)

Hogy mik történtek mostanában? Azt hiszem illene olyan rég folytatnom, ahol a bejegyzés abbamaradt. Tehát, leáálamvizsgáztam, és a diplomaosztó ünnepségen is részt vettem, igaz, hogy nem a diplomámat, hanem csak egy igazolást vehettem át egy még hiányzó angol szakmai közeépfokú nyelvvizsga miatt. 
Nagyon meleg volt, rosszul is lettem kicsit, de az átvételnél nem volt már gondom, elöntött az adrenalin, csak el ne essek, és az én nevemet fogja ahallani az itt jelenlévő x ember...nagyon durva érzés:) Mellékelek egy képet is, és utána folytatom, mi történt még velem. 

Egy kisfiú vidáman játszott az udvaron, amikor halk, de annál szívszaggatóbb hangocskára lett figyelmes. Óvatosan és figyelmesen kereste a hang forrását, mígnem egy fa alá ért, ahol a fűben egy kismadarat talált. Szegényke olyan kis erőtlen volt, járni is alig bírt, repülni pedig még egyáltalán nem. Bence hazavitte és vigyázott rá. Minden nap fogott neki szöcskét, tücsköt, hernyót. A kismadár egyre erősebb lett, és egyre csak nőtt, míg akkora nem lett, hogy repülni tanulhasson. A szekrény tetejéről ugrott le többször is a szárnyas, de Bence félt, hogy megüti magát, ezért kirakta a szőnyeget puha takarókkal és párnákkal. De a kismadár nagyon ügyes volt, hamar megtanult repülni. A kisgyerek addigra nagyon megszerette őt, de tudta, hogy a madárnak a társai között a helye. Ezért egy szép nyári délután kinyitotta az ablakát, és hagyta, hogy elrepüljön a barátja. A kis állat, amint meghallotta társai énekét, már kint is volt az  udvaron. A fiú hirtelen nagyon szomorú lett, mert barátjának tartotta a kis lényt és azt hitte nem látja viszont. Minden reggel szórt az ablakpárkányra egy kis eledelt neki, ha megéhezne és minden délután a nyitott ablakban ült és várta, hátha visszatér a kismadár.
Mégis jó érzés töltötte el a szívét, mert örült annak, hogy életben maradt, és megnőtt a kis állatka. Vonakodva feküdt le este aludni, hiányzott neki a csiripelés. De reggel, a nap első sugaraival egy kedves barát is megjelent az ablakban. Vidám csiviteléssel ébresztette megmentőjét. Bence mosolyogva szaladt a maradék reggeliért: két szöcske, egy sáska. Cserébe hálás csipogást kapott a madártól, aki ez után minden nap meglátogatta a kisfiút.

Messze az űrben, a holdon is túl, ott, ahol a sötétség az úr, titokban létezik egy kert. Ebben a kertben nem zöldségeket és gyümölcsöket termesztenek, hanem csillagokat. Van közöttük kisebb, nagyobb, sárgás-fehéres színű, de van narancssárga is, ahogy a vevők kérik. S hogy kik vesznek csillagot? Hát a bolygók.

Azért vesznek csillagot, mert a Sötétség, aki az űr ura, mindent beborít a bolygók körül és a Nap pedig, a Sötétség ellensége, nem tud mindnekihez közel érni, hogy melengesse, megvilágítsa. Így a Nap, egy titkos kertben saját kicsinyített formáit kezdte termeszteni, és amikor elkészülnek, elküldi őket egy-egy bolygó közelébe, hogy fényt árasszanak és hogy a Sötétség urát bosszantsa. De az Úr sem tétlenkedik. Folyton résen van, járja az űr útjait, hogy megnehezítse a csillagok közlekedését. Vagy pedig, ha új csillagot talál, akkor oda még vastagabb sötétséget csinál, hogy nehezítse a dolgát. Egyszer, amikor az Úr elszundított, egyszerre nagyon sok csillagot vittek el a bolygók, és mire észbe kapcsolt a Sötét, már alig volt birodalma, mert a Fény átvette a helyét. Bosszút forralt és ezért időről időre úgy felmérgesít egy-egy csillagot, hogy azok felrobbannak az idegességtől. Ilyenkor a fényesség sokkal nagyobb, mint máskor, viszont nagyon hamar eltűnik, s helyébe visszatér a hideg feketeség. Néhány csillag azért veszíti el hamar a fényét és melegét, mert a túl vastag sötéten át több fényt kell kiadniuk, hogy a kért bolygót melegítsék. Ezzel pedig kimerítik saját fény-forrásukat és egyszerűen kihűlnek és megfakulnak. Van olyan csillag is, akit annyira megrémít a feketeség és a hideg, hogy sietve visszarepülnek a Nap kertjébe, hogy fényt és meleget gyűjtsön. Őket üstökösnek nevezik. Olyan gyorsak, hogy fény-farkincás golyónak látszanak.
Ha a Nap elég közel tud kerülni egy csillaghoz, akkor a közelében feltöltődik, és tovább tud melegíteni. De a Nap se tud gyorsan közlekedni, folyton figyelnie kell a Sötétségre, ezért sok csillag közelébe nagyon nehezen jut el, és sokszor akkor már késő is. A kihűlt kis csillagokat a bolygók visszaviszik a Csillagkertbe, hátha fel tudják még tölteni őket, de sokukat örökre elnyeli a Sötétség.

A Nap és a Sötétség harca talán sosem ér véget, mert mindig lesznek új kiscsillagok, akik menekülésre késztetik a feketeséget. 

Szép, tavaszi nap volt. A nap melegen sütött, ezért kitártam az ablakot. Ahogy ott nézelődtem és melegedtem, egyszer csak észre vettem egy kis barna pókot, aki épp a hálóját készült megszőni az ablakom sarkába. Olyan kicsi volt, hogy alig láttam, de elszántan húzta a fonalakat, egyre többet. Apró termete miatt férhetett át szúnyoghálóm (igencsak és) ugyancsak apró lyukacskáinak egyikén.
Mivel nem igazán szeretem a pókokat és azért is, mert az ablakomra erősített háló miatt az étkezésre szánt bogarak nem jutottak volna a csapdájába, egyszerűen kilakoltattam a szobámból.
De nem gonosz és kegyetlen módon. Nem nyomtam agyon és nem is szippantottam fel a porszívóval. Ehelyett hagytam, hogy az ujjamra másszon, és kivittem az erkélyre, ahol az egyik virágosládára engedtem. Innen szabadon távozhat fonala segítségével, vagy ott maradhat, hátha sikerült elkapnia néhány rovart – gondoltam.
A kis nyolclábú egy szempillantás alatt eltűnt a virágok között. Soha többé nem láttam. De amikor az eszembe jut, azt képzelem: jobb élete van, mint a szobámban, ahol éhezett volna. S talán már nagyra nőtt és megvédi magát.

Egy nap öcsém két apró kiscsigával jött haza. Nem olyan természetben összeszedett csúszómászók voltak, hanem amolyan akváriumban nevelt különcök, amiket etetni kell, meg a földet cserélni alattuk. Az üvegdoboz kapott fedőt is, először üvegből, majd, amikor elég nagyok lettek,, lyukacsos-szellőzős tetőt. Viccesen néztek ki, amikor hullámozva másztak az átlátszó falon és két kis csáp-szemeiket lóbálva járták körbe az új helyüket. 
S hogy mit ettek? Sokféle zöldséggel próbálkoztunk, de legjobban az uborka vált be. Ez lett a kedvencük. Furcsállottam, hogy úgynevezett csőr-koptatót is el kellett helyezni nekik, mint a hörcsögöknek a futtatót. Csak ezt „megették”. Legalábbis mindig egyre kisebb lett. Csak azt nem tudtam, hogy hol a csiga csőre, ha már koptatni kell. Szájszerve persze van, enni kell, de valahogy egyáltalán nem hasonlít a madarakéhoz. Ez máig rejtély számomra.
A csiguszok szeretik beásni magukat a földbe. Most, hogy már akkorák, mint a tenyerem, vicces, ahogy a földből kiáll a csigaházuk, ami nem igazán kerekdedes, hanem amolyan hosszúkás, persze kerek is, de nem mindenhol. 
Valamiért szeretnek az akvárium falán is aludni. Nem tudom, hogyan tudnak rajta maradni és hogy-hogy nem csúsznak-esnek onnan le? Ügyesek. Idén először vettünk észre a földben fehér tojásokat. Úgy látszik elérték a fiatal felnőtt kort. Csendes és nyugodt lények. nem veszekednek és most közösen várjuk a kicsik kikelését, vagy megszületését, vagy hogy is mondjam. Minden nap bekukkantunk, hátha történt valami változás. Eddig semmi. Sőt, valamelyik nap még a két nagy csigusz is eltűnt. Nem láttam őket sehol. Gyorsan ellenőriztem a tetőt, nem-e csúszott el, s léptek meg a lyukon. Bár tény, hogy messzire nem jutottak volna, de hát, nagy az asztal, meg a hátulja. Lett volna ijedtség, meg csiga-csúszás-segítő feltakarítása. De sehol egy árulkodó csík. Jobban szemügyre vettem a földet és észrevettem, hogy a csigaházaik csúcsa éppen, hogy csak kilátszik a földből. Elásták magukat, mintha fáztak volna. Nagyot mosolyogtam az ijedtségemen. Ahogy teltek a napok, egyre türelmetlenebbül és izgatottabban várjuk a kicsi csigákat. Még azt sem tudjuk, hányra számítsunk, mert a „tojásokat” is a földbe rejtették. Várom már a napot, hogy sok kis csúszó-mászó lepje be az akvárium falait. 

Egy kis kert végében volt egy mesterséges tó, amit az emberek építettek. Köré szép virágokat ültettek, hogy partjára ülve gyönyörködhessenek bennük. A tóba halakat ültettek, amiket etettek is. Ahogy teltek a hónapok, egyre több kisállat fedezte fel a tavat és oda jártak inni, fürödni, és volt olyan is, aki lakni jött! A kis tó vize hamar megtelt élettel. S hogy kik jöttek? Darazsak, méhek, lepkék, szitakötők, békák, vízi pókok, madarak. Volt olyan is, amikor sünt is láttak a tó közelében. 
A békák voltak azok, akik a halak mellé beköltöztek a kicsi vízbe. Jól megfértek együtt és az embereknek tetszett az új lakók esti koncertje. Szerették az állatokat és a növényeket, sokszor órákat ültek a közelben kirakott székeken, s csak nézték, hallgatták a sokaságot. Nem is sejtették, hogy volt közöttük egy kis béka, akit Boldizsárnak hívtak. 
Amikor ebihal lett, sok száz testvérével együtt szeretett a meleg víztükör közelében úszkálni. Ez veszélyes is volt, mert így bárki könnyedén észre vehette és akár ki is meríthette volna a vízből. Az emberek nem bántották őket, de az állatok között létezik régről egy olyan, hogy tápláléklánc. Ez azt jelenti, hogy van, amit (vagy akit) megeszik a béka és van, ami megeszi a békát is, és így tovább. A legtöbb állatnak van ellensége. Ha más nem, hát az ember maga.
Boldizsár nem volt különleges béka. Ő sem volt okosabb, se ügyesebb testvéreinél. Szerette a vizet, a napfényt, és szeretett enni is. Gyorsan telt az idő és eközben ebihalból kicsi békává fejlődött. Eltűnt a farkincája is, helyette pedig két szép ugrólábat és két „kezecskét” növesztett. Jó helye volt, hiszen a víz volt az otthona, a családjával volt, és a víz, és a növények miatt sok-sok rovar fordult meg ott, amikből vígan lehetett lakomázni. A rengeteg testvére közül alig lehetett megkülönböztetni. Csak egy apró, világosabb folt a fején mutatta, hogy ő Boldizsár. Senki másnak nem volt ott pöttye. Ha csendben várakoztak a parton mozdulatlan, akkor kimerészkedtek a vízből és egy pillanatig láthatták őket. 
Az énekük olyan hangos volt, hogy elhallatszott a házig. Az emberek szerettek a béka-kórusra elaludni. 
Egyszer-kétszer még gólyát is láttak a tó körül, és az emberek sietve mentek a halak és békák segítségére. De ha egyszer a béka a gólyák kedvenc étele, nincs mit tenni. Neki is etetnie kell a fiókáit. A falu közepén lakott, az egyik magas oszlop tetején épített fészket. 
Az idős néni, aki unokáival lakott a kistó közelében lévő házban, kiült a székébe a tó mellé, ahogy minden nap, és várta, hogy Boldizsár előbújjon. Ő volt a kis kedvence. Sokáig várt, mire végül a breki kidugta s fejét a vízből. Elmosolyodott. Ez a kis béka megérdemelte a nevet. Ügyesen elbújt a gólya elől, és talán még most is ott élnek a gyerekei a kis tóban.

Az előbbi szöveg zenével és klippel! Gyönyörű! 

https://www.youtube.com/watch?v=rtOvBOTyX00&ob=av2e

Heart beats fast   Gyorsan ver a szív

Colors and promises   Színek és ígéretek

How to be brave   Hogyan legyünk bátrak

How can I love when I'm afraid to fall   Hogyan szerethetnék, ha félek a kudarctól

But watching you stand alone   De látni ahogy egyedül állsz ott

 All of my doubt suddenly goes away somehow   Valamiért hirtelen minden kétségem elmúlik

 One step closer   Egy lépéssel közelebb

I have died everyday waiting for you   Minden nap meghaltam, míg vártam rád

Darling don't be afraid I have loved you   Kedvesem, ne félj, szerettelek

For a thousand years   Ezer éven át

I'll love you for a thousand more   Szeretni foglak még ezer éven át

Time stands still   Megállt az idő

Beauty in all she is   Árad belőle a szépség

I will be brave   Bátor leszek

I will not let anything take away   Nem hagyom, hogy bármi elvegye tőlem,

What's standing in front of me   Ami itt áll előttem

Every breath   Minden lélegzet

Every hour has come to this   Minden óra ide vezetett

One step closer   Egy lépéssel közelebb

I have died everyday waiting for you   Minden nap meghaltam, míg vártam rád

Darling don't be afraid I have loved you   Kedvesem, ne félj, szerettelek

For a thousand years   Ezer éven át

I'll love you for a thousand more   Szeretni foglak még ezer éven át

And all along I believed I would find you   És végig hittem, hogy megtalállak majd

Time has brought your heart to me   Az idő elhozta nekem a szíved

I have loved you for a thousand years   Szerettelek ezer éven át

I'll love you for a thousand more   Szeretni foglak még ezer éven át

One step closer   Egy lépéssel közelebb

 One step closer   Egy lépéssel közelebb

I have died everyday waiting for you   Minden nap meghaltam, míg vártam rád

 Darling don't be afraid I have loved you   Kedvesem, ne félj, szerettelek

 For a thousand years   Ezer éven át

 I'll love you for a thousand more   Szeretni foglak még ezer éven át

And all along I believed I would find you   És végig hittem, hogy megtalállak majd

 Time has brought your heart to me   Az idő elhozta nekem a szíved

 I have loved you for a thousand years   Szerettelek ezer éven át

 I'll love you for a thousand more   Szeretni foglak még ezer éven át