Kezdek egyre jobban megismerni egy fiút, inkább már férfit, akivel nagyon jól érzem magam. Sajnos a talákozásunk nem jött össze, de talán még sikerül összehozni a német út előtt. Nagyon nagyon remélem. Megérintett engem, és valami miatt vele egészen más beszélnem, mint bárki mással. Tudunk őszinték és közvetlenek lenni egymással, és eddig a felmerült témákat mind meg tudtuk beszélni. Nagyon jól érzem magam vele így. Sokat gondolok rá. Remélem, hogy ő lesz akire annyit vártam. De ezt csak az idő és majd a találkozás fogja eldönteni. Azt mondta, várni fog rám, én pedig hiszek neki. Hinnem kell. Tudom, h. a családom és a barátok várni fognak haza, hogy várni és olvasni fogják a beszámolóimat kintről. De valahogy az egészen más érzés, hogy tudom, ő is meg fogja tenni. Azt hiszem, nagyon sokat segít nekem abban, hogy átvészeljem ezt az időt. Elég sok dolog összejön, de valahogy mégis sikerül optimistán állni a dolgokhoz. És láss csodát, eddig minden elég jól sikerül, kivéve a találkozást. De nem csüggedek. Mindig tanulunk valamit az élettől. Igaz, elég nagy a tanulópénz, de megfizettük. Már kezdjük érteni egymást, és tudjuk, ha ír valamit, akkor azt hogyan érti, vagy ha mégsem, megkérdezzük, mielőtt rosszra gondolnánk. Kezdünk kötődni egymáshoz és bár elég szokatlan ez így, úgy érzem a találkozáskor is egymásra tudnánk hangolódni, sétálni, beszélgetni. Nem lenne az a kínos csend, amit mindenki annyira utál. De ezt még egyenlőre hozza el a jövő, hogy ténylegesen megtudhassuk, mit érzünk egymás közelében. Hogy amiket eddig valósnak gondoltunk, azok-e igazán. Ezekre csak akkor és ott kapunk választ, de az álmok kecsegtetőek:)
Jó éjt kívánok Neked, aki szebbé teszed a napjaim:) pusz
