Szerelmes Boszorkány

Január elsejétől kezdve itthon vagyok a pocakomban fejlődő kisbabámmal, aki még mindig nem mutatta meg kisfiú vagy kislány. Nem is olyan lényeges ez, maximum könnyebb lenne a párommal megegyezni egy névben.
Igen, mostanában szinte csak erről tudok beszélni, erről, és az angol nyelvvizsgáról, ami még rám vár. De talán megbocsájtható. Életem legszebb időszaka ez, akkor is, ha közben a munkahelyem megszűnik, mert a nagyok úgy döntöttek kivonulnak az országból, hátrahagyva a dolgozókat. Nagyon megszerettem a csapatot, és hihetetlen hogy nem lesz, akikhez visszamehetek majd dolgozni. :( Nem ezzel a tudattal jöttem el pihenni. Azt hittem, hogy különb vagyok, és jobban fogom bírni, de nem ment. Idegileg kikészültem, hogy mást ne is említsek. Nem igazán éreztem azt, amit kellett volna, besokalltam. Sok volt együtt a munka, az angol és a baba. A vizsgálatokra járás és a munka összeegyeztetése. Közben pedig erős hányingerekkel küzdöttem, alig tudtam enni-inni, és így nem volt egyszerűen energiám semmihez. Nem csoda hát, hogy miután a párommal megbeszéltük, itthon maradtam táppénzen. Végre tudok pihenni, és ha nem is mindig tudok enni-inni rendesen, a fejfájások és a gyengeség, a kialvatlanság nem megy más kárára sem, és sokkal könnyebben viselem, hogy nem kell stresszeljek dolgokon. 
Nem mondom, hogy most minden szupi-szuper, de jobb, és ez a lényeg. Azt hiszem ki kellene mennem egy kicsit a levegőre, mert ma is szépen süt a nap. Ezt vártam, hogy ne havazzon, hanem hogy tudjak egy kicsit mozogni kint, és erre meg bent vagyok. Mintha az angol nem várna meg, na persze rengeteg házit kaptunk, de most nem ez a lényeg. Ma épp pakolgatni kezdtem. Egy kicsit összepakolni mindent, amire több mint valószínű nem mostanában lesz időm, vagy csak mert másra kell a hely. Nem kidobom őket, csak eldobozolom, így ha lenne is időm rá, bármikor elő fogom tudni szedni. Egyenlőre viszont nem látok erre esélyt. Most mindenképpen az angolra kell összpontosítsak, hogy mire megszületik a kisbabánk, már túl lehessek a nyelvvizsgán, és végre pontot tehessek az egyetem végére. Talán ezt is megérhetem, és azt is, hogy az én kis mocorgóm egészségesen jön a világra és erősen, és utána is sikerül vennünk az akadályokat együtt. De ez még a jövő zenéje...addig is tűzök vissza pakolgatni, mert nem lesz belőlem semmi :) puszi