Sziasztok! Nekem valahogy még mindig nem alakult ki a megfelelő egyensúly. Talán mert túl sok munkát túl kevés szabadidő követi, de ha egyszer pénzből élünk, nem igazán van választásunk. A problémám abból fakad, hogy amikor szabadnapom van, mindig elmegy az idő takarításra, főzésre, boltba járásra, csekkbefizetésre, és mosásra-teregetésre, vasalásra. Szóval az otthoni midnennapi teendőkre, amit mindennap nincs időm-energiám megtenni, és ezért a szabadnapok kárára mennek. Pedig annyi, de annyi mindent szeretnék megtenni egy-egy nap. Egyre több, és több ötlet torlódik össze, persze az időhiány miatt. Valamikor pedig annyira fáradtnak érzem magam, hogy csak feküdni és pihenni van kedvem szinte egész nap. Azt hiszem, többször ez az energia-hiány okozza a kreativiásom hullámzását is. Nem érzem magam egy szürke, kreativitástól mentes léleknek, de olykor az is előfordul, hogy hiába töröm az agyam, olyan szinten el van fáradva, hogy nem képes kicsikarni magából semmi egyedit.
De azt hiszem nem vagyok ezzel egyedül. Sokan kénytelenek feladni az időt munkára és pénzszerzésre, sok a közlekedésre áldozott idő. Valamint ugye kialvatlanul elég nehéz koncentrálni, úgy hogy mindig van valami, ami elveszi az alkotásra szánt időt. Persze ez nem azt jelenti, hogy nem szeretnék dolgozni, mert az alkotás fontosabb számomra, mint a megélhetés, de valahogy jobban szeretném, ha az alkotás a munkám részét képezné, és olyat dolgozhatnék, amit szeretek, és ami inspirál, és alkotásra ösztönöz, és amit kivitelezni is tudok időben és anyaggal. Szóval szeretnék abból megélni, amit alkotok, demivel ez nekem egyenlőre eléggé hobby szinten mozog, úgy hiszem nem sok esélyt látni ebben. Ezért inkább azt kellene kitalálnom, hogy mivel energetizáljam magam eléggé ahhoz, hogy az ilyen szabadnapokon meg tudjam osztani a munkát és a hobbyra fordított időt-erőt. Valamint, hogy a munkával töltött napokon is el tudjak látni kisebb feladatokat, hogy a szabadnapokra ne maradjon annyi minden.
Csak azt nem értem, se gyermekem, se háziállatom, akik ugye ezt még nehezítik, tehát akikre ugye egyértelműen még időt és energiát áldozunk, mert szeretjük őket. Még így sem sikerül beosztanom az általam kívánt módon a teendőket. Most, hogy ezt írom,máris eszembe jut, amiket mára terveztem, és azt hiszem neki is kellene állnom, mert valahogy csak telik az idő, és nem érzem a haladást. De lehet az is, hogy csak túl sokat akarok, mint néha az emberek jó része. De miért kéne kevesebbel beérnem? Igazából egy jó kis beosztás, és a dolgok leegyszerűsítése sokat dobhat a problémán. Akkor most nekiállok, és meglátom, mi fog kisülni ebből :)
