Azért egy pár szót mégis megérdemel a karácsonyunk. Idén először mindketten távol vagyunk a családunktól. Így, és a párom munkahelyének jóvoltából hazautaztunk egy pár napra. 23.-án Pétert előbb elengedték, és csak 29.-én kellett mennie legközelebb dolgozni. Még vasárnap hazautaztunk, bár reggel havazott, délután pedig az eső esett, de hála a sózásnak, és a legtöbb úton az úttakarításnak, egészen tűrhető időintervallumon belül hazaértünk. Vagyis pontosabban Aparhantra, de értem még eljött aznap este a nevelőapám, hogy másnap otthon tudjak segíteni. Az előkészletekben idén először nem vettem részt, és szegény anyukám karácsonyra teljesen elfáradt, hiszen egy hete csak sütött. Aprósütik, krémes sütik, ilyen ízű, olyan ízű, volt miből válogatni (és pakolni).
A szentestét tehát mindketten a saját családunkkkal töltöttük. Idén egyedül díszítettem fel a fánkat is, mert öcsémék bele voltak ragadva a gépek képernyőjébe. Ekkor bántam meg, hogy hazavittem a laptopomat....mert legalább az egyik segíthetett volna....na késő bánat. Viszont egy időre sikerült mindkettőt eltérítenem a játékoktól...Bélus a gyümölcssaláta készítésből vette ki a részét. Balázs pedig a húspanírozásban jeleskedett. Ő járt rosszabbul, hiszen az általam formázott göngyölt husik mellett rántott csirkemellet is be kellett paníroznia. Nem volt épp kevés. De mindneki szépen elvégezte a rá szabott feladatot. Közben vígan főtt a halászlé is. A panírozás legvégén a halszeletek kerültek sorra. Idén volt először nálunk halászlé, és mellette rántott hal. Nem nagyon ugrálunk érte. Viszont, mivel későn ebédeltünk, most kivételesen hiányzott a közös étkezés, mert nem voltunk éhesek. Ez máig kitöltetlen űr maradt akkor is, ha testvéreméknél közös étkezés volt. Délután még átjött a mama, ahogy szokott. Valamint idén végül nem mi mentünk át nővéremékhez, hanem ők jöttek hozzánk. Evés után kártyáztunk egyet, majd megkapták az ajándékukat is. Nem sok mindent: könyvjelzőket, gyurmaformákat, karácsonyfa dísznek használható papírcsillagocskákat, papírvirágot, varrt anyagvirágot. Csak amiket magam készítettem. De nagyon örültek neki:) Legalábbis nekem úgy tünt.
Karácsony első napján reggel nevelőapám elvitt páromékhoz autóval. Ott eléggé unatkoztam, ebéd előtt játszottunk ugyan egy "kör" Catan telepesei társast, de utána csak tévéztünk, aludtam el, és fájt a fejem. Mikor odaértek a vendégek, hatalmas zaj kíséretében (hangosan beszélnek), lett egy kis élet, és nem aludtam el annyira. Beszélgettünk:) Jó volt. Majd mituán elmentek, fürdés, összepakolás, mert másnap reggel, azaz karácsony 2. napján indultunk Kriszti nővéremékhez Oroszlóra. Minden évben itt gyülekezik a család, hogy együnk-igyunk. Ajándékot évek óta csak a gyerekek kapnak, idén pedig még kisebb volt a családok kerete, uh. mindenki csak a saját gyerekeinek vett valamit. Persze én készítettem, és nem vettem, ezért tőlem mindenki kapott valami kis apróságot. Majdnem ugyanazt, de mégsem. A papírcsillagocskák ugyanazok voltak, de mint kézzel gyártott dolgok többsége, mégsem teljesen egyformák. Színben, vagy anyagban eltérőek, de nem akartam sértődést, ezért nagyjából mindenki hasonló értékű, szerintem szép dolgokat kapott, többnyire használható dolgokat. pl. könyvjelző. Imádnak olvasni, ezekből sosem elég:)
Hamar eltelt ez a pár nap. De jó volt otthon lenni a családdal. A legjobb az egészben az, hogy a párom januári beosztása lehetővé teszi azt, hogy a 2. hetében újra hazamehessünk. Így nem csak hogy többet lehetek velük, de unokahúgom születésnapját is átrakták arra a hétre, hogy ott lehessek. Neki is állok az ajándékának. Ruhát varrok a babájára. Ami, mondjuk meg, nem kis vállalkozás, főleg,h. az első ilyesfajta próbálkozásom. :)
