Helló!
Ma már március van, és azt kell mondjam, h. szalad az idő:) Persze ez sokmindennek köszönhető:P Munka, és egy új ember az életemben, aki feldobja a napjaimat:)
Ne legyetek túl kíváncsiak, úgy sem mondok semmi többet róla, majd idővel, ha már mindketten tudni fogjuk, mit szeretnénk egymástól a jövőben, és ez mennyire összeegyeztethető. Remélem nagyon....mert most megint élek, megint feltámadtam, és pezseg az életem. Egy kis diákmeló, egy kis pihi, egy kis család, egy kis boldogság, mindenből jut...
De talán ez így van jól. Most jól érzem magam, és néha már odáig jutok, hogy a keblemre ölelném a világot!! Én, az antiszociális, totális emberkerülő, odamondó kis bunkó, aki imád másokat kritizálni, és röhögni rajtuk...ezt adjátok össze. Persze a változás többeknek is elég jót tehet, de mint minden, ez sem tart örökké, uh. még mindig sikerül elásnom magam egy-két ember szemében, de kit érdekel? Ha nem bírják a stílusomat, el is lehet engem kerülni jóóó messze. Én is ezt teszem azzal, akit nem akarok látni. Ez van, oldja meg mindenki a saját problémáit, mert nekem ezek nélkül is van elég, és ennyi.
Persze vannak olyan emberek, akiket nagyon szeretek, rájuk természetesen ez nem vonatkozik, mindig készen állok arra, hogy meghallgassam őket, gondjukat, örömüket, problémájukat, és mindent, és igyekszem segíteni minden barátnak, persze csak akkor, ha hagyja magát....
Szóval új dolgok:) Új munka: fürgediákon keresztül a nyomdában melóztam a múlt héten, a héten eddig holnap megyek csak a fürgéhez valami színválogatásra, vagy mire, nem tom, majd beszámolok róla, ha visszaértem melóból:) Remélem szerdától már tudok menni újra a nyomdába, mert az tetszett, és elég jól beletanultam már a dolgokba. Persze nem tudok még minden gépet kezelni, pl. nem kötöztem még, de azért lehet egyszer arra is sor kerül:)
Legyek egy kicsit szőke, az igazi új életemhez új frizura is dukálna, csak nem érek el a fodrászhoz sajna, pedig be kell pótolnom!!! Mert szép kell legyek, na jó, legalább a hajam legyen tuti, ha már a felesleges kilóim nem olyan ütemben olvadnak rólam, ahogy megálmodtam...de ez van, nincs mindig csoda...néha meg kell mindenért szenvedni....
Bakker, a 7en fog felhívni a család Németországból, hogy lefikszáljuk a dolgokat, és be vagyok tojva. Tökre elfelejtettem németül! Na mindegy, agyban lefuttattam pár dolgot, ment, de majd úgyis menni fog, remélem, mert nem akarom elbukni ezt a dolgot!!!!Szeretnék kimenni, csak egy valaki tart vissza, akit nem szívesen hagyok itt ennyi időre:( De nem lehet az ember életének minden oldala napsütött egyszerre. Sajnos.
Most megyek is, mert még a másik blogomra fel kéne tenni a többi versem, és még be is kell gépeljem őket
na pusssz
