Egyszer volt, hol nem volt a Balaton, ama Magyar Tengernek becézett hatalmas és híres állóvíz. Ennek a tónak a partjára mindenféle fura szerzet jön pihenni, de persze a víz vonzza őket. Itt játszódik ez a kis történet is.
Történetünk főhőse egy kedves fiatalember, aki kimentett egy fuldokló-kapálózó icipici katicabogarat ebből a hatalmas állóvízből. Szegény bogárka vagy szomjas volt, és közel repült hozzá, de véletlenül beleesett a tóba, vagy azt hitte, hogy át tudja repülni széltében a Balatont, de hát oly apró és valószínűleg nem számolt a tavi széllel, amely a tóról a part felé fúj. Ez a szél épp elég akadályt jelentett eme kicsi lénynek. Szóval mindegy milyen okból került a vízbe a katica, de ott volt, amikor Péter megtalálta és kihalászta a vízből a fuldokló-kapálózó lényt és a kezén szárítkozni hagyta. Egy ideig azt hitte, hogy nem érkezett időben és nem fog mozdulni többé, de végül megmoccant. Elkezdett járkálni Péter kezén. Szárítkozott, szaladgált, felfedezett. Aztán, Péter nem kis meglepetésére megállt a mutató- és középsőujja között. Olyan jó helyet talált, hogy onnan nem is akart mozdulni többet. De persze Péter is szeretett játszani, és kíváncsi volt, ha belemártja kezét a vízbe, akkor rajta tud-e maradni a katica. Az első próbálkozásnál ott maradt, de a másodiknál beleesett a vízbe. Természetesen Péter nem hagyta megfulladni kis menekültjét. Másodszor is kiszedte a vízből éd többé már nem engedte elúszni. Kihozta a partra és bepöckölte a virágok közé a fűbe. Így menekült meg a kicsiny lény egy szép szerdai napon a vízbefúlástól.
2009. 08. 15. szerda Balatonlelle
