Ma végre szép idő volt:) Annyira élveztem,h. el se nem hiszitek! Ugyanakkor az én fejem felett kicsit gyülekeznek a felhők, vagyis ma már villámlott, dörgött, és zuhogott.

Az egyik dolog, ami elrontotta a hangulatom, a megfázásom, ami rányomta bélyegét a hetemre. Persze zh-t is ma kellett irnom, aztán rosszul lettem, mert nem ettem, mielőtt elmentem. Na és a cseresznye a habospuding tetején az, h. egy bizonyos okból kifolyólag, amit a lányok jól ismernek, görcsöl a hasam, és mglátogatott a mikulás...:S

Ezeket összeadva elég nemjól érzem magam, ráadásul egy kis fáradtság, elcsigázottság is benne van. Jó lenne, ha kicsit jobban érezném magam, de majd a 7végén találkozok Drágámmal, meg a barátokkal, és a nővéremékkel is,uh. remélem segít feltöltődni, és kipihenni magam....jó lenne.

A következő hetekben még zh-hegyek várnak rám, és cseppet sem vagyok boldog tőle, főleg,h. a fennmaradó időkben, amikor nem ezekre készülök, akkor beadandót kell írjak...szal szép az élet, csak az iskola ne lenne, mert akkor még szebb lehetne, főleg, ha nem lennék ennyire messze azoktól, akiket szeretek. Hiányoznak a barátok, a családom, a párom. Nem jó itt fent lenni egyedül Veszprémben...bár nem vagyok egyedül, mert itt is vannak barátaim, és velük is nagyon jó, de nem ugyanaz. Míg velük vagyok, addig jó, eltöltenek a kellemes érzések, még akkor is, ha egy teljesen unalmas órán szenvedünk bent közösen. De amint elválunk, rámnehezedik egyfajta magány, ami el akarja hitetni velem,h. nem kellek senkinek, nem hiányzom, és nem gondolnak rám. Nem tudom, mi az igazzág, de ahogy a szívem súgja, biztosan vannak páran, akiknek ott járok a gondolataiban, ahogy nekem is ők.