Szerelmes Boszorkány

Szeretlek Drágám:)

Nem, nem írtam el, az tényleg péntekh, mivel már nagyon örülök annak, h. huh, már péntek van. Hosszú volt ez a hét, és márnagyon rám férne egy hétvége.

Elég sok dolog összejött nekem mostanában, konkrétan úgy érzem, mintha az a sok hó, ami leesett eddig Veszprémben, mind rám esett volna csak, belepve tetőtől talpig...Annyi melóm lenne, h. kivételesen nem bánnám, ha a napi 24 órát ki lehetne tolni 36ra....mert ha meg az alvásból veszek el, akkor a fáradtság miatt nem vagyok képes sokat haladni, annak sincs értelme, valamint ugyis be kell pótoljam...szal el van cseszve az egész.

Persze minden tavasszal elolvad a hó, így van egy kis reményem arra nézve, hogy ez az időszak is majd mögöttem lesz és nevetve gondolok vissza ezekre a napokra....de szeretném, ha már most ott tartanánk....

Üdv! Nem igazán tudom elhinni, h. miért is van az,h. Veszprémben ekkora szél fúj. Már nem először élem át, de valahogy még mindig nehéz ezt felfogni. Persze, otthon is szokott fújni a szél, csak nem így...na jó, ha pontos akarok lenni, akkor arra emlékszem, h. gyerrekkoromban fújt egyszer ennyire a szél, de akkor nem volt kötelező kimennem, mert nyár vége volt...de persze, miért ne, ilyenkor óráim vannak....na nem mintha a szobánk nagyobb védelmet bitzosítana. Ugyanis a szobánk a Benedek- hegyre néz, és mint ismeretes, onnan szokott fújni a szél, és nincs az ablakunk előtt semmi szélfogó, így telibe kapjuk az egészet, de frankón. Olyan hideg a szobánk, h. lehet, kint melegebb van...na jó, ez elég abszurd lenne, de például a koli folyosóján érezhetően 10 fokkal melegebb van, mint bent. Az ablakon keresztül fúj a szél, süvít egyrészt, amitől nem tudunk aludni, másrészt marha hideg van, harmadrészt még a szélfogókkal telepakolt ablakköz (külsö és belső között) sem fogja vissza annyira, h. a belső ablakot (szoba felől értve) a huzat be ne nyomja, alias kinyitja az ablakot nekünk a szél....na nem mintha szellőztetésre lenne szükségünk eme veremben. Ma reggel ittam az ágyam mellett álló ásványvízből, ami konkrétan olyan hideg volt, mintha a hűtőből szedtem volna ki. Ez megijesztett...durva,h. kb. majdnem 10 fokban aludtunk egész este..igaz takaró + ágytakaró (nekem speckó pléd, duplán ráhajtva, és vastag:))...és még messze nincs tél. Igaz, ma már havazott is egy keveset, de azért kérem, ez tök durva. De nézzük a dolog pozitív oldalát, a virágok nem birják ezt, és a rovarok sem, szal no allergia, no légy, és büdösbogár...:) így mindjárt happy:) Persze szeretem az őszt, a hulló faleveleket, a színeket,h. nem kell megsülni, csak ne párosulna orkán erejű széllel, ami el akar vinni egy utazásra a Föld körül...de talán ezért is hívják Veszprémet a szelek városának....:) van benne valami:)

Boldog szülinapot Norbi!

Kedves Unokaöcsi! ( Falubeli )

Nagyon nagyon boldog születésnapot kívánunk Neked Péterrel!

Pusszantás, és hétvégén találkozunk:)

Sok sok egészséget neked:) 

Festetics kastély, Keszthely

Van egy olyan tárgyam, h. kastélyturizmus, és már a nevéből is sejthető, h. nem templomokkal foglalkozunk:) Minden csoportnak kellett választania egy kastélyt, meglátogatnia, megszerezni az információkat, majd ezekből egy 45 perces előadást kell kanyarintani.

Mi hárman (Kati, Anetta és én) a keszthelyi Festetics kastélyt választottuk, mert erről hallottunk már, és nincs is olyan messze Veszprémtől, ahol tanulunk. Tegnap volt a napja, hogy az igazgató úr, tisztelt Dr. Czoma László fogadott minket. Kaptunk kutatási engedélyt is reális fejenkénti 725 forintért. Mint megtudtam, ez egy évre szól...vagyis pontosabban az év végéig. Ez jó, ha lenne időm, ellátogatnék ide még egyszer:) De sajnos ez nem nyugdíjas klub...

A napom korán indult, ugyanis a nem későbbi, mint 6:25-kor induló, Balatonfüreden át haladó buszra szálltunk fel kevésbé üdén. A 715 ft-os jegyünk megvásárlása után 2 órán keresztül gyönyörködhettünk a kilátásban. Vagy alhattunk, ezt mindenki maga eldönthette, személy szerint én le se birtam csukni a szemem. A látvány szép volt...hangulatos kis falucskák, borvidékek, Badacsony, végig a Balaton partján igazán kellemes utazás volt. Nem is vészesen hosszú. Keszthelyen a végállomáson szálltunk le 8:30 körül, és elindultunk a kastély felé. Igaz, korán voltunk még, de még reggeli beszerzést is meg kellett ejteni előtte, és a reggelit, valamint míg el nem jött a 10 óra, addig körbesétáltuk a hatalmas parkot. A látvány szép volt, most ülették ki az árvácskákat, és a természetvédelmi terület tényleg egy erdő nyuglamát szolgáltatja a benne sétálónak. Az egyetlen negatív talán az volt, h. a 3 szökőkútból 2 egyáltalán nem ment, a nagyobbik, amelyik a főkapun át bejutva látható ment délután, de csak 4 óráig. de aki ide ellátogat, a szökőkút nélkül is eléggé kikapcsoló, csendes, és kellemes helyre érkezik. A padokon lehet élvezni a napsütést, vagy a hatalmas, és koros fák árnyékát. Egyedül azt hiányoltam,h. kis táblácskák legyenek a fák, növények mellett, h. a botanikusok melett a laikusok is megtudhassák, épp melyik olvasott híres, régi fa alatt találtak hűsítő menedéket...de ezen kívül minden jó. Van egy halastavacska, nem olyan kicsi, rajta egy kis fa híddal, és mellette egy kis minivízeséssel, ma inkább csobogónak mondanám, mert annyira nem zudul belőle a víz, de tényleg lefele esik, így talán még belefér...

A parkban találkozhatunk szobrokkal is, mellszobrokkal, mint pl. Csokonai Vitéz Mihály mellszobrával, aki nem tudom milyen okból kerülhetett oda, de ott van. Az épület kívülről is elég impozáns, valamint a park hátsó részében megtaláltuk a volt Ybl lovarda épületét, amely át van alakítva hintómúzeummá. Előtte egy kiállítás lovakról fából. Valamint egy tábla, hogy a vadászmúzeum, és a történelmi modellvasút kiállítás a következő, innen látható épületben lett elhelyezve.

Az alkalmazottak mindenhol kedvesek, segítőkészek. Mikor a jegypénztárnál szóltunk,.h kik is vagyunk, és hogy az igazgató úr vár minket, akkor azonnal telefonáltak neki,h. igen, megjöttünk, és fel is kísértek minket hozzá. A titkárnő fogadott minket, és megcsinálta az engedélyünket. Majd az igazgató úr fogadott, megkérdezvén mi is ez pontosan, amire információt gyűjtünk. Majd elkísértetett minket a kiskönyvtárba, és ott töltöttük el kastélyban tartózkodásunk 80%-át. Kutattuk az információkat. A könyvtári alkalmazott nagyon segítőkész volt, és elénk hozott minden témával kapcsolatos könyvet, valamint a végén növeltük egy kicsit a statisztikájukat is. Beírtuk magunkat a nagykönyvbe!:)

Majd ételbeszerző körútra mentünk a városba, ami ugyanúgy eléggé szép, tiszta, és figyelemre méltó. Majd szerzeményeinkkel visszamentünk a parkba, és ott vártunk fél 5-ig, mert akkorra kaptunk időpontot az igazgató úrhoz újra. Megkérdezte mennyit haladtunk, és hogy kell-e még segítség. Persze néhány aktuális adatra, meg olyanokrta, amikre nem találtunk semmit szükségünk lenne, de hát ez is több, mint a semmi, amit eddig találtunk, uh. nem panaszkodhatok. Azt mondta,h. persze, amit nyílvánosságra hoztak, azt mindenképp megosztják velünk is. Így írunk egy emailt, és majd megkapjuk a választ, és akkor elkészülhet az előadásunk.

Segítőkészek voltak, és kedvesek, nekem jó emlékem van az ott töltött fél napról. Igaz, a kitáblázottsággal nem voltam teljesen megelégedve, mivel nem akartunk helyijárattal megközelíteni a kastélyt, ezért gyalogoltunk. De ha nem ismerte volna egyikünk az irányt, akkor lehet,h. elég sokáig tartott volna megtalálnunk. De ez nem hagyott bennem olyan nagy nyomot. Jól éreztem magam. Igaz, a könyvtárban eléggé hideg volt, és a kiállítást nem néztük meg, csak amig a könyvtárig értünk, és onnan meg az igazgató úr szobájába (amikor egyedül mentünk fel, az ottani teremőr segített ki minket, melyik ajtón is kell bemenni, valamint először a kijárat megtalálásában is segédkezett...). Ez egy kicsit negatív volt, de elfelejtettem megkérdezni,h. ezzel a kutatási engedéllyel mit tehetünk meg...így maradt szépen a visszafogottság. De azért emlékek maradtak meg, és ez az igazán fontos sztem:)

Délután 5 órási busszal indultunk haza, kellően fáradtan, de így sem tudtam aludni a 2 óra alatt, ezért újra a tájban gyönyörködtem, valamint az est leszállta után a nem kis meglepetésemre narancssárgán világító holdon ámultam, és azt bámultam, mígnem Veszprémben leszálltunk 19:10 körül, és ki -ki ment haza. Természetesen én gyalog a Várfok koliba, a várba. Jól esett ez a kis séta...hamar ott voltam. Aztán fürdés, és nem sokat tudtam olvasni, hamar alvás lett belőle...hiába, a kultúra fárasztó:)

Abszolut védelem:)

Azt kell mondjam, ez az élet dolog kicsit nehezebb, mint valaha gondoltam. Mint pl. gyereknek. De vegyem már észre, lassan 24 évesen, h. ez nem az, amire számítani lehet, sőt, néha még rosszabb is az átlagnál. Nem gondoltam volna, h. egyes esetekben az emberek semmi jellemfejlődést nem érnek el, pedig sokadszorra esnek ugyanabba a hibába. Hogy miért? Mert az ember annyi hülyeséget tesz életeében, h. egy részére nem is emlékszik, így ami kimaradt, az lehet,h. becsúszik máskor is, és az is lehet,h. mivel túl sok dolog történt vele egy időben, nem volt ideje, és energiája elemezni a helyzetet, levonni a megfelelő következtetést, ami után talán megáll egy percre és azt mondja, ahá, ezt nem csinálom még egyszer!!! Vagy csináljam jobban. De az ember sokszor egy -egy döntés meghozatalakor nem ér rá megállni, és végiggondolni, vagy ha igen, akkor meg azzal áltatja magát, h. most majd másképp lesz, nem hagyja magát.....hát persze. Majd ha piros hó esik.

Miért is ne lennék ebben a helyzetben....mint mindenki más, csak sokan igyekeznek ezeket elfelejteni, legalábbis azt állítják, velük ilyen még véletlenül sem történt....nem, de lehet,h. ennél rosszabb, vagy cikisebb! Senki sem tökéletes, csak valaki közelebb, de a többség inkább messzebb áll tőle.  De hát ez van, nem lehet mindenki ugyanolyan, de utálnánk azt is, mint mindent, amit csak lehet...

De nem baj. Az a lényeg,h. akárhányadikra, de valamikor rájövünk,h. ez nem tutker, és akkor nem tesszük meg, vagy nem mondjuk ki, vagy hasonló. És ez az, amit fejlődésnek hívunk...és mi van, ha valaki mazohista, és imádja kínozni magát...nos az egy külön faj...kicsi van bennem is, de azért nem vészes, inkább én uralom őt, mint ő engem. Mennyivel többek vagyunk az elődeinknél...annyi minden öszpontosul bennünk, annyi féle embertipus, viselkedéstipus, modor, hangnem, arc, h. nem is csodálkozom azon, h. az emberek 80%-a nem tudja,h. ő kicsoda. Nem vagyunk tisztában önmagunkkal, ezért nem értjük, nem szeretjük magunkat, rosszak a többiekhez való viszonyunk, irigyeljük, utánozzuk őket, utáljuk őket, pedig lehet, semmit sem tettek, csak annyit, h. szántak maguk megismerésére időt, és elfogadták azt, amit magukban találtak, és megtanultak ezzel együtt élni, vagy esetlegesen változtatni rajta.

Erre sajnos elég kevesen képesek. De azért nem adom fel a reményt, h. egyszer  talán nem az irányzatokat követik a tinik és gyerekek, hanem önmagukat, és megszeretik magukat, embertársaikat, megtanulnak elfogadni, és segíteni...majd egyszer....

Balatoni nyár:)