Van egy olyan tárgyam, h. kastélyturizmus, és már a nevéből is sejthető, h. nem templomokkal foglalkozunk:) Minden csoportnak kellett választania egy kastélyt, meglátogatnia, megszerezni az információkat, majd ezekből egy 45 perces előadást kell kanyarintani.
Mi hárman (Kati, Anetta és én) a keszthelyi Festetics kastélyt választottuk, mert erről hallottunk már, és nincs is olyan messze Veszprémtől, ahol tanulunk. Tegnap volt a napja, hogy az igazgató úr, tisztelt Dr. Czoma László fogadott minket. Kaptunk kutatási engedélyt is reális fejenkénti 725 forintért. Mint megtudtam, ez egy évre szól...vagyis pontosabban az év végéig. Ez jó, ha lenne időm, ellátogatnék ide még egyszer:) De sajnos ez nem nyugdíjas klub...
A napom korán indult, ugyanis a nem későbbi, mint 6:25-kor induló, Balatonfüreden át haladó buszra szálltunk fel kevésbé üdén. A 715 ft-os jegyünk megvásárlása után 2 órán keresztül gyönyörködhettünk a kilátásban. Vagy alhattunk, ezt mindenki maga eldönthette, személy szerint én le se birtam csukni a szemem. A látvány szép volt...hangulatos kis falucskák, borvidékek, Badacsony, végig a Balaton partján igazán kellemes utazás volt. Nem is vészesen hosszú. Keszthelyen a végállomáson szálltunk le 8:30 körül, és elindultunk a kastély felé. Igaz, korán voltunk még, de még reggeli beszerzést is meg kellett ejteni előtte, és a reggelit, valamint míg el nem jött a 10 óra, addig körbesétáltuk a hatalmas parkot. A látvány szép volt, most ülették ki az árvácskákat, és a természetvédelmi terület tényleg egy erdő nyuglamát szolgáltatja a benne sétálónak. Az egyetlen negatív talán az volt, h. a 3 szökőkútból 2 egyáltalán nem ment, a nagyobbik, amelyik a főkapun át bejutva látható ment délután, de csak 4 óráig. de aki ide ellátogat, a szökőkút nélkül is eléggé kikapcsoló, csendes, és kellemes helyre érkezik. A padokon lehet élvezni a napsütést, vagy a hatalmas, és koros fák árnyékát. Egyedül azt hiányoltam,h. kis táblácskák legyenek a fák, növények mellett, h. a botanikusok melett a laikusok is megtudhassák, épp melyik olvasott híres, régi fa alatt találtak hűsítő menedéket...de ezen kívül minden jó. Van egy halastavacska, nem olyan kicsi, rajta egy kis fa híddal, és mellette egy kis minivízeséssel, ma inkább csobogónak mondanám, mert annyira nem zudul belőle a víz, de tényleg lefele esik, így talán még belefér...
A parkban találkozhatunk szobrokkal is, mellszobrokkal, mint pl. Csokonai Vitéz Mihály mellszobrával, aki nem tudom milyen okból kerülhetett oda, de ott van. Az épület kívülről is elég impozáns, valamint a park hátsó részében megtaláltuk a volt Ybl lovarda épületét, amely át van alakítva hintómúzeummá. Előtte egy kiállítás lovakról fából. Valamint egy tábla, hogy a vadászmúzeum, és a történelmi modellvasút kiállítás a következő, innen látható épületben lett elhelyezve.
Az alkalmazottak mindenhol kedvesek, segítőkészek. Mikor a jegypénztárnál szóltunk,.h kik is vagyunk, és hogy az igazgató úr vár minket, akkor azonnal telefonáltak neki,h. igen, megjöttünk, és fel is kísértek minket hozzá. A titkárnő fogadott minket, és megcsinálta az engedélyünket. Majd az igazgató úr fogadott, megkérdezvén mi is ez pontosan, amire információt gyűjtünk. Majd elkísértetett minket a kiskönyvtárba, és ott töltöttük el kastélyban tartózkodásunk 80%-át. Kutattuk az információkat. A könyvtári alkalmazott nagyon segítőkész volt, és elénk hozott minden témával kapcsolatos könyvet, valamint a végén növeltük egy kicsit a statisztikájukat is. Beírtuk magunkat a nagykönyvbe!:)
Majd ételbeszerző körútra mentünk a városba, ami ugyanúgy eléggé szép, tiszta, és figyelemre méltó. Majd szerzeményeinkkel visszamentünk a parkba, és ott vártunk fél 5-ig, mert akkorra kaptunk időpontot az igazgató úrhoz újra. Megkérdezte mennyit haladtunk, és hogy kell-e még segítség. Persze néhány aktuális adatra, meg olyanokrta, amikre nem találtunk semmit szükségünk lenne, de hát ez is több, mint a semmi, amit eddig találtunk, uh. nem panaszkodhatok. Azt mondta,h. persze, amit nyílvánosságra hoztak, azt mindenképp megosztják velünk is. Így írunk egy emailt, és majd megkapjuk a választ, és akkor elkészülhet az előadásunk.
Segítőkészek voltak, és kedvesek, nekem jó emlékem van az ott töltött fél napról. Igaz, a kitáblázottsággal nem voltam teljesen megelégedve, mivel nem akartunk helyijárattal megközelíteni a kastélyt, ezért gyalogoltunk. De ha nem ismerte volna egyikünk az irányt, akkor lehet,h. elég sokáig tartott volna megtalálnunk. De ez nem hagyott bennem olyan nagy nyomot. Jól éreztem magam. Igaz, a könyvtárban eléggé hideg volt, és a kiállítást nem néztük meg, csak amig a könyvtárig értünk, és onnan meg az igazgató úr szobájába (amikor egyedül mentünk fel, az ottani teremőr segített ki minket, melyik ajtón is kell bemenni, valamint először a kijárat megtalálásában is segédkezett...). Ez egy kicsit negatív volt, de elfelejtettem megkérdezni,h. ezzel a kutatási engedéllyel mit tehetünk meg...így maradt szépen a visszafogottság. De azért emlékek maradtak meg, és ez az igazán fontos sztem:)
Délután 5 órási busszal indultunk haza, kellően fáradtan, de így sem tudtam aludni a 2 óra alatt, ezért újra a tájban gyönyörködtem, valamint az est leszállta után a nem kis meglepetésemre narancssárgán világító holdon ámultam, és azt bámultam, mígnem Veszprémben leszálltunk 19:10 körül, és ki -ki ment haza. Természetesen én gyalog a Várfok koliba, a várba. Jól esett ez a kis séta...hamar ott voltam. Aztán fürdés, és nem sokat tudtam olvasni, hamar alvás lett belőle...hiába, a kultúra fárasztó:)
