Szerelmes Boszorkány

Igen, persze, hogy senki sem akar német nyelvű blogot olvasni, amikor itt vannak a magyar blogok...Nem is azért kezdtem, mert hogy én olyan jó lennék, nem. Csak fél évet voltam kint Németország bajor részén, és kicsit hiányzik, ha nagyon elkalandozom, akkor néha még mindig németül jut eszembe pár dolog, pedig már lassan egy éve lesz, hogy nekiindultam. De annál közelebbinek érzem a hazajövetelt. Örültem minden magyar szónak....úgy az első 10 percben, aztán már marhára untam...a magyarok annyit tudnak locsogni tökre felesleges dolgokról. A többi nemzetet se kell félteni, de azokat valami miatt teljesen ki lehet zárni, mint zavaró külvilág...nem teljesen értem, hogy hogyan működik ez, de megy. Talán azért lehet, mert ugye nem az anyanyelved, és hiába beszéled egész jól, még nem értesz meg mindent. Főleg nem az ún. szlenget. Ahogy a mi nyelvünkben is van, úgy a többi nyelvben is, és egyáltalán nem biztos, hogy egy külföldi ezt megérti. Éppen ezért a meg nem értett diskurzust lehet háttérzajjá halkítani, és nem azon törni a fejünket, hogy vajon rajtunk röhögnek-e vagy egy jó viccen. Néha viszont a kettő egybeesik. Amikor nekem próbáltak viccet mesélni, abból legtöbbször az sült ki, hogy meg sem értettem mi bajuk van, és végig aggódó arccal néztem, hogy mi kivetnivalójuk lehet: kajával, innivalóval, felszolgálással, mikor elmondták mosolyogva, hogy ez csak egy vicc volt. Semmi baj...Ilyenkor mosoly, és hátraarc... Mindenki életében vannak kínos percek. Visszaemlékezve ezekre, hol a düh tört rám, hol pedig kinevettem saját magam. Ez van:) Az embernek meg kell tanulnia kinevetnie saját magát is, ha abszurd helyzetbe keveredik...nem lehet mindent halálosan komolyan venni...