Sajna megint régen jártam erre fele, de ez történik, amikor hazamegyek. Egy gép, egy net, és 5 netre, vagy épp számítógépes játékokra éhes ember…nehéz ezt megosztani,h. mindenkinek jó legyen, így van, aki csak kicsit jut géphez, mint most én…
De azért most bepótolom. Péntek reggeli hazatérésem után, amit akár csodának is felfoghat az ember, ha történetesen úgy jár, mint én. Kimentem reggel, azaz nekem még hajnalban az Apari buszmegállóba, erre 6:15 helyett 6:35re ért oda a busz, ami nem túl nagy sebességgel közeledett máskor 15 perces messzeségben leledző Bonyhád méltán híres városa felé.
Átfutott agyamon a gondolat, h. erről a buszról leszállok Majos-on, mert e Komlóra igyekvő busznak illenék ott megállnia, nem tettem, bízva abban, h. a szokásos reggeli sofőr csak nem indul el pontban 7 órakor, hanem vár pár percet. Hála istennek ez történt. Az egyik buszról le, a másikra fel:) De kiengesztelt a sofőr kedves mosolya:) ’Látod, milyen jó,h. vártam pár percet?” …Igen, örülök neki. –Válasszal megköszöntem a jegyet, és lehuppantam hátra…Innen már nem izgultam, akár egy órát is állhatunk valahol, de azért azt mégsem, de ez a busz már tuti hazavisz, vagy hazagyalogolok…Még szerencse, hogy nem szálltam le, mert be sem ment Majosra a busz, szóval integethettem volna neki messziről...
Nem kellett hazagyalogolnom, csak Komlón a jegypénztárig, hogy megvegyem nem túl olcsó helyijáratra szóló egyszer használatos, lyukasztani való jegyemet. Aztán buszra fel, majd buszról le, és otthon egy 15-20 méteres gyaloglás, és igen, otthon is vagyok. Egyik öcsém még az igazak álmát aludta, én meg megjártam a szokásos közlekedési poklot. A másik persze már tolta a gépnek a szokásos reggeli szeánszát, de nem gond, hazaértem, csak kicsit szakadtam meg…
A péntek amúgy elég lazán telt, semmi para, semmi világháború. Kipakolás, beszélgetés. Délután meg beugrottunk a nővéremékhez Oroszlóra, előtte meg a Kínaiba ajándékért. Most 7végén volt Bálint névnapja, és majd 24. lesz Jázminnak is, így most ráértünk, meg odaértünk, kimentünk, és felköszöntöttük őket.
Szombat délelőtt elvoltunk bevásárolni, délután pedig elmentem az unokahúgom farsangjára, ami történetesen a régi iskolámban volt, ahol évekkel ezelőtt én is szívtam. A szervezés hagyott maga után kívánnivalót, de nem akarom ócsárolni, nekem még jó volt ott. Ott maradtam segíteni a nővéremnek, meg támaszt nyújtani, de bevállaltam egy kis lótifuti melót, meg öntögettem az innivalókat formás kis műanyagpoharakba pénzért, de ez ment:)
Vasárnap pihi volt, egy kis főzéssegétkezés anyának, délután megint pihi, szal az nem volt gond.
Hétfő délelőtt átmentem másik nővéremhez, hogy csináljon rólam pár képet, mert kell egy pályázathoz. Az egy képből persze több lett, ami persze nem gond, mert frissíthetem az iwiw-et, meg ezeket az oldalakat képekkel:):)
Délután meg kifeküdtem, beteg lettem, tévéztem egész délután, amivel jó nagy kieső részt sikerült egy délután alatt pótolnom a műsorokból…Azt hiszem az Animal Planet egy tök jó csatorna. Más hasznos, vagy értelmes nem nagyon volt, max. a Spektrum, vagy a Discovery…
Kedd lett, és délelőtt megint ágyat nyomtam, majd fél 2re jelenésem volt a fogorvosnál:(. De túléltem, és csak egy fogamat kellett betömni, a többi még rejtély miért fáj…Persze ötletek vannak, csak győzzek kellően mélyen nyúlni a pénztárcámban… Mivel sikerült véletlenül nővérem utánra kérnem időpontot, ezért megvárt, és együtt mentünk haza. Majd onnan a városba, és megint haza. Tesóm megtalálta, amit keresett, majdnem, de én semmit, na mindegy, mozgás megvolt. Kedden még szkenneltem másik tesómnál a pályázathoz cuccokat, és hamar itt lett a szerda, azaz a mai nap. Összepakoltam, gyógyszertárban vettem fájdalomcsillapítót, mert csak azzal bírok aludni. Valamint a Spar-os gyüjtögetős játékból vettem anyának, meg magamnak egy –egy doboz (2db/doboz) müzlistálat:) Nagyon szerettem volna ilyet, hát sikerült. Aztán vasaltam egy kicsit, és utazás. Jaj, el ne felejtsem, még a rendőrök is voltak nálunk. Azt hittem, be akarnak vinni, de hála istennek nem engem kerestek, csak én voltam a megbízható szomszéd. Egy volt lakóról kérdezgettek, aki ott lakott a mamám lakásában a családjával, de annak már tuti 4-5 éve. A dologban a szép, h. mivel ez a lakcím volt a srácnak, aki mellesleg most szabadult, bejelentve, így rajtunk keresik….érdekes volt, de azért tisztáztam mamámat a félreértés alól, és anya is megerősítette, hogy semmi közünk ahhoz az emberhez, így elmentek, de azért fura volt kicsit…
Itt vagyok, és túléltem:)..Nem gondoltam volna, hogy az élet ennyi abszurd és néha izgalmas dolgot hozhat…de mára elég ennyi:) pusz
