Szerelmes Boszorkány

Ébren vagyok.A szemem nyitva.Mégsem tudom kik vesznek körül,és mit akarnak tőlem.Nem értem,mit mondanak.Hallok hangokat,és érzékelek embereket,de ők a valóság részei.Én bezárkóztam egy másikba,egy olyan világba,ahol csak én járhatok..az álmaimban.

Címkék

Friss topikok

  • bali: Egy olyan kérdés ami sok kisgyereket foglalkoztat! Vajon létezik-e a Mikulás? 1. Egyetlen fajta i... (2010.08.05. 16:14) hellóka
  • ba: :] (2010.07.22. 07:43)
  • balázs: akkor jó:D (2010.05.09. 21:54)
  • Singapur: Szia Tesóm! Ezer bocsi, millió dolgom van, este meg hulla vagyok, valamint vissza kell szorítsam a... (2010.05.05. 14:38) 2010. 04. 28. szerda
  • se áok E/3: boldog blogszülinapot medika (2010.03.05. 07:22) Hát vége

HTML

Egy kis zűr az életemben

2010.01.05. 21:04 | Singapur | Szólj hozzá!

Igen. Ne is mondj semmit. Persze, hogy ha új év, akkor új gondok. Nem is én lennék, ha ez nem így lenne. De hát mindig azt akarom, hogy ne legyen unalmas az életem, akkor pedig most ne hisztizzek. Pedig azt teszem, mert sehogy sem akar semmi úgy alakulni, ahogyan én azt a fejemben végigjátszottam. De ez a szép az életben. Valami mindig közbeszól, és ettől mindig változik valami. Kell az izgalom. Csak nem a szerelemben, és nem olyanfajta, hogy akkor együtt tovább, vagy különtovább, vagy még tartótkodunk. Ez a legrosszabb helyzet. Sehogy sem jó. Ez az az állapot, amiből nem lehet jól kijönni. Nem tudok helyese dönteni. De talán nem is kell. Talán megoldja az idő. De addig is marad mindkettőnk részéről a bizonytalanság, és a gyomorfájás...sajnos. Nem tehetek róla, nem folythatok mindent magamba, és nem tehetem vele sem azt, amit velem már megtettek. Nem tettethetem, hogy minden a legnagyobb rendben van, amikor nálam, részemről nem igazán. Így most fél és átérzem, mert én is félnék, ha a helyében lennék. De nem vagyok. Most én vagyok a gonosz. Viszont más részről pedig nem gondolhatok mindig a másikra, mert az azért elég lehetetlen. Akkor teljességgel kikészülnék. Ezt nem kívánhatja tőlem senki. Sajnálom a dolgot, és nem azért van, mert van egy másik, hanem mert most nem kell senki. Független kell legyek. Nem tudom, mennyi időre, de hogy nem keresek párt magamnak, az is biztos. Nem hiszem, hogy egyhamar fel birom majd adni, ha egyszer elérem. Rosszul esik, és elég szarul érzem magam miatta, de még szarabbul lennék, ha hagynám magam befolyásolni, és együtt maradnánk, hátha. Most ez van, de ha tényleg nem fog bennem változni semmi az ő javára, akkor tényleg mindkettőknek jobb lesz külön. Pedig igéretesnek indult, és nincsenek akkora hibái, mint másoknak. Csak mégsem az igazi. Vannak benne olyan tulajdonságok, amiket egyre nehezebben viselek,és néha az én fejem ég azért, amiket néha mondani tud a családomnak. Mit jelent ez, ha nem azt, hogy nem szeretem már annyira, hogy ezek felett szemet tudjak hunyni...

A bejegyzés trackback címe:

https://szabuska.blog.hu/api/trackback/id/tr826135610

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása