Téged szeretlek, és nem mást.
Akkor is ezt érzem, mikor a gondolatom máshol jár, akkor is, amikor a hangom, és a tetteim mást tükröznek. Szeretlek, mert Te vagy, kiért felkelek minden reggel, akiért összegyűjtöm maradék erőmet, hogy továbbmenjek az úton, és akiért harcolok tűzzel-vízzel, h. velem maradj, és boldog legyél.
Mai napig nehezen hiszem el, h. megtaláltalak, és nem kellett egy életet várjak Rád, aki boldoggá teszel. Te vagy az én másik felem, akire szükségem van egész életemben.
Csak Te lehetsz a férjem, és gyermekeim apja, nincs más, akivel ezt meg szeretném élni. Szeretlek, mert némely dologban tökéletesen az ellentétem vagy, és ez olykor mulattat. Szeretlek akkor is, ha rosszul keltél, ha messze vagy tőlem, ha nem válaszolok. Szeretlek, hiszen az összes gondolatom Rólad, Rólunk szól. Ha valaki kérdi, vannak-e közös terveink, azt válaszolom, persze, hiszen nem tudom elképzelni nélküled a jövőt. Szeretlek, és vágyom az ölelésedre, a hangodra, mely nevemet suttogja, arra, h. a szemedbe nézhessek, és láthassam benne a szerelmet és a vágyat, a gyengédséget. Szeretlek, Veled szeretnék élni, és veled megosztani az élet örömeit, és átsegíteni Téged a nehézségein. Támaszod szeretnék lenni, és egyben hű társ, akivel mindent megoszthatsz. Szeretlek, és nem tudom teljesen kifejezni, mit jelent még nekem ez a szó, de ezt érzem, és ez tökéletesen boldoggá tesz.
