Volt, amikor azt hittem, minden
szép lesz, mit valaha elképzeltem.
Volt, amikor valamitől féltem,
hogy ezt az álmot örökre elveszítem.
Volt, amikor már nem is láttam,
ennek foszlányaira sem vágytam.
De mikor az éjjel Rólad álmodom,
reggel egy új, édes képzelettel játszadozom.
Ebben nem történik semmi rossz,
nincs fájdalom, keserűség, gonosz.
Szerelem, szeretet van, csak Te és én,
és a körülöttünk lévő világ, meleg és fény.
Boldogság árad mindenből, mi körülvesz,
a virágokból, a fákból, ahogy rám nevetsz.
Érzem, itt szeretnék maradni örökre,
Veled, így élni szabadon, mégis megkötve.
De tudom, ezt nem lehet, ez nem a valóság,
nem lehet az és úgy, ahogy egy elképzelt világ.
Csak ha küzdünk, akkor érhetjük el,
hogy érzéseink ne múljanak el,
hanem itt legyenek velünk, míg csak lélegzünk,
és érezze ezt mindenki körülöttünk.
Kedvesemnek
/2009. 03. 01. /
Elgondolkodtam
2009.03.04. 19:17 | Singapur | Szólj hozzá!
Címkék: vers gondolat szerelem Édesem
A bejegyzés trackback címe:
https://szabuska.blog.hu/api/trackback/id/tr66135682
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.