Egyszer volt, hol nem volt a Balaton, ama Magyar Tengernek becézett hatalmas és híres állóvíz. Ennek a tónak a partjára mindenféle fura szerzet jön pihenni, de persze a víz vonzza őket. Itt játszódik ez a kis történet is.

Történetünk főhőse egy kedves fiatalember, aki kimentett egy fuldokló-kapálózó icipici katicabogarat ebből a hatalmas állóvízből. Szegény bogárka vagy szomjas volt, és közel repült hozzá, de véletlenül beleesett a tóba, vagy azt hitte, hogy át tudja repülni széltében a Balatont, de hát oly apró és valószínűleg nem számolt a tavi széllel, amely a tóról a part felé fúj. Ez a szél épp elég akadályt jelentett eme kicsi lénynek. Szóval mindegy milyen okból került a  vízbe a katica, de ott volt, amikor Péter megtalálta és kihalászta a vízből a fuldokló-kapálózó lényt és a kezén szárítkozni hagyta. Egy ideig azt hitte, hogy nem érkezett időben és nem fog mozdulni többé, de végül megmoccant. Elkezdett járkálni Péter kezén. Szárítkozott, szaladgált, felfedezett. Aztán, Péter nem kis meglepetésére megállt a mutató- és középsőujja között. Olyan jó helyet talált, hogy onnan nem is akart mozdulni többet. De persze Péter is szeretett játszani, és kíváncsi volt, ha belemártja kezét a vízbe, akkor rajta tud-e maradni a katica. Az első próbálkozásnál ott maradt, de a másodiknál beleesett a vízbe. Természetesen Péter nem hagyta megfulladni kis menekültjét. Másodszor is kiszedte a vízből éd többé már nem engedte elúszni. Kihozta a partra és bepöckölte a virágok közé a fűbe. Így menekült meg a kicsiny lény egy szép szerdai napon a vízbefúlástól.

2009. 08. 15. szerda Balatonlelle

Ma kezdődik megint a suli. Persze én könnyen vagyok. Az ezt megelőző két hetet otthon, és pároméknál töltöttem, de azért így is hamar eljött ez a nap. De nem bánom. Bele kell vessem magam valami aktívba. Eddig olvastam könyveket, játszottam, csinálgattam a kis hobbijaim, de most megint elég ebből, és neki akakrok állni az angol nyelvvizsgámnak, és a szakdogámnak, és melóhelyet keresni, meg hasonlók:) Szal, azért nem fogok unatkozni attól függetlenül, hogy csak egy tárgyam lesz..:) Az is elég:)

Nah, megyek is, mert még itthon töltött egy-két napom is kellően zsúfolt lesz, összepakolni, segíteni itthon, miben lehet:) Ez megy:) pux

Csend és magány

Nem is tudom igazán. Nem volt ez még vihar. Csak a szél érkezett meg, és nem volt túl erős. Ennél még százszor durvább dolgok fognak érni, az a meglátásom...de nem baj, mire ideérnek, majd felkészült leszek. Vagy mégsem? Nem tudhatom. Mindig minden akkor következik be, amikor az élet más területeiről várod a csapást, és nem onnan kapod, ahonnan számítasz, így még sem lehetsz annyira felkészült, és ugyanúgy kiborít, mint eddig. Azt hiszem ez az, amiért állandóan mindenben a rosszat látom, ezt nevezik pesszimizmusnak. Azt hiszed, mindenre fel vagy készülve, de sokszor olyanokban látod a rosszat, amiben a jót, szépet kellene, és ezért nem fogod tudni könnyen túltenni magad azon, ha tényleg beüt a ménykő, mert előtte nem volt semmi pozitív, ami felkészített volna a harcra, ami erőt adott volna hozzá, így háromszor annyi időbe telik megoldani, és átlátni az esőfüggönyön, mintha addig élvezted volna az életet. De hát próbáld már meg megmagyarázni....nekem. hah...

De mindegy. A párkapcsolatom még lélegzik, de kb. olyan, mintha kómában feküdne, és lélegeztetőgép nélkül bár, de semmi értelem, érzelem nem sugározik belőle. Na jó, talán ez így egy kicsit durva, de nagyjából fedi a valóságot. De majd alakul. Tartom magam a megállapodásban szereplő dolgokhoz, de néha elég nehéz. Nem tudok vele ugyanúgy viselkedni, mint azelőtt. Bennem visszavonhatatlanul megváltozott valami, és ezzel nem tudokmit tenni. Sajnálom. Pedig nagyon szépnek, és igéretesnek indult, és mint barát, nagyonis szuper lenne, és mint ember, szeretem, de csak szeretettel. Ismer, tudja milyen vagyok, tudja mit fogok válaszolni, de nekem ez a szerelemhez nem elég, és akibe nem vagyok szerelmes, nem tudok vele úgy viselkedni, mintha az lennék. De nem is akarom bántani. Azt nem érdemli meg. Nem. De majd valahogy ez a dolog is meg fog oldódni.Majd megoldjuk, vagy majd az idő......

Vihar

Igen. Ne is mondj semmit. Persze, hogy ha új év, akkor új gondok. Nem is én lennék, ha ez nem így lenne. De hát mindig azt akarom, hogy ne legyen unalmas az életem, akkor pedig most ne hisztizzek. Pedig azt teszem, mert sehogy sem akar semmi úgy alakulni, ahogyan én azt a fejemben végigjátszottam. De ez a szép az életben. Valami mindig közbeszól, és ettől mindig változik valami. Kell az izgalom. Csak nem a szerelemben, és nem olyanfajta, hogy akkor együtt tovább, vagy különtovább, vagy még tartótkodunk. Ez a legrosszabb helyzet. Sehogy sem jó. Ez az az állapot, amiből nem lehet jól kijönni. Nem tudok helyese dönteni. De talán nem is kell. Talán megoldja az idő. De addig is marad mindkettőnk részéről a bizonytalanság, és a gyomorfájás...sajnos. Nem tehetek róla, nem folythatok mindent magamba, és nem tehetem vele sem azt, amit velem már megtettek. Nem tettethetem, hogy minden a legnagyobb rendben van, amikor nálam, részemről nem igazán. Így most fél és átérzem, mert én is félnék, ha a helyében lennék. De nem vagyok. Most én vagyok a gonosz. Viszont más részről pedig nem gondolhatok mindig a másikra, mert az azért elég lehetetlen. Akkor teljességgel kikészülnék. Ezt nem kívánhatja tőlem senki. Sajnálom a dolgot, és nem azért van, mert van egy másik, hanem mert most nem kell senki. Független kell legyek. Nem tudom, mennyi időre, de hogy nem keresek párt magamnak, az is biztos. Nem hiszem, hogy egyhamar fel birom majd adni, ha egyszer elérem. Rosszul esik, és elég szarul érzem magam miatta, de még szarabbul lennék, ha hagynám magam befolyásolni, és együtt maradnánk, hátha. Most ez van, de ha tényleg nem fog bennem változni semmi az ő javára, akkor tényleg mindkettőknek jobb lesz külön. Pedig igéretesnek indult, és nincsenek akkora hibái, mint másoknak. Csak mégsem az igazi. Vannak benne olyan tulajdonságok, amiket egyre nehezebben viselek,és néha az én fejem ég azért, amiket néha mondani tud a családomnak. Mit jelent ez, ha nem azt, hogy nem szeretem már annyira, hogy ezek felett szemet tudjak hunyni...

Buék

Welcome

2010

Minden kedves olvasómnak sikerekben, egészségben gazdag, boldog új évet kívánok!

Idén is itt leszek, és megosztom agyament gondolataimat, és ötleteimet, valamint a velem történteket veletek, akiket érdekel:)

Képeket tőlem a http://szabus.blogol.hu oldalon találhattok, és láthattok témakörök nélkül, és összevissza:)

pusssz

Téli kép