Szerelmes Boszorkány

I think of You:)

Kezdek egyre jobban megismerni egy fiút, inkább már férfit, akivel nagyon jól érzem magam. Sajnos a talákozásunk nem jött össze, de talán még sikerül összehozni a német út előtt. Nagyon nagyon remélem. Megérintett engem, és valami miatt vele egészen más beszélnem, mint bárki mással. Tudunk őszinték és közvetlenek lenni egymással, és eddig a felmerült témákat mind meg tudtuk beszélni. Nagyon jól érzem magam vele így. Sokat gondolok rá. Remélem, hogy ő lesz akire annyit vártam. De ezt csak az idő és majd a találkozás fogja eldönteni. Azt mondta, várni fog rám, én pedig hiszek neki. Hinnem kell. Tudom, h. a családom és a barátok várni fognak haza, hogy várni és olvasni fogják a beszámolóimat kintről. De valahogy az egészen más érzés, hogy tudom, ő is meg fogja tenni. Azt hiszem, nagyon sokat segít nekem abban, hogy átvészeljem ezt az időt. Elég sok dolog összejön, de valahogy mégis sikerül optimistán állni a dolgokhoz. És láss csodát, eddig minden elég jól sikerül, kivéve a találkozást. De nem csüggedek. Mindig tanulunk valamit az élettől. Igaz, elég nagy a tanulópénz, de megfizettük. Már kezdjük érteni egymást, és tudjuk, ha ír valamit, akkor azt hogyan érti, vagy ha mégsem, megkérdezzük, mielőtt rosszra gondolnánk. Kezdünk kötődni egymáshoz és bár elég szokatlan ez így, úgy érzem a találkozáskor is egymásra tudnánk hangolódni, sétálni, beszélgetni. Nem lenne az a kínos csend, amit mindenki annyira utál. De ezt még egyenlőre hozza el a jövő, hogy ténylegesen megtudhassuk, mit érzünk egymás közelében. Hogy amiket eddig valósnak gondoltunk, azok-e igazán. Ezekre csak akkor és ott kapunk választ, de az álmok kecsegtetőek:)

Jó éjt kívánok Neked, aki szebbé teszed a napjaim:) pusz

Gyermekké tettél. Hiába növesztett
harminc csikorgó télen át a kín.
Nem tudok járni s nem ülhetek veszteg.
Hozzád vonszolnak, löknek tagjaim.

Számban tartalak, mint kutya a kölykét
s menekülnék, hogy meg ne fojtsanak.
Az éveket, mik sorsom összetörték,
reám zúdítja minden pillanat.

Etess, nézd – éhezem. Takarj be – fázom.
Ostoba vagyok – foglalkozz velem.
Hiányod átjár, mint huzat a házon.
Mondd, - távozzon tőlem a félelem.

Reám néztél s én mindent elejtettem.
Meghallgattál és elakadt szavam.
Tedd, hogy ne legyek ily kérlelhetetlen;
hogy tudjak élni, halni egymagam!

Anyám kivert - a küszöbön feküdtem -
magamba bujtam volna, nem lehet -
alattam kő és üresség fölöttem.
Óh, hogy alhatnék! Nálad zörgetek.

Sok ember él, ki érzéketlen, mint én,
kinek szeméből mégis könny ered.
Nagyon szeretlek, hisz magamat szintén
nagyon meg tudtam szeretni veled.

1936. május

ez is nagyon tetszik....

Mióta készülök, hogy elmondjam neked
Szerelmem rejtett csillagrendszerét;
egy képben csak talán, s csupán a lényeget.
De nyüzsgő, s áradó vagy bennem mint a lét
és néha meg olyan, oly biztos és örök,
mint kőben a megkövesült csigaház.
A holdtól cirmos éj mozdul fejem fölött
s zizzenve röppenő kis álmokat vadász.
S még mindig nem tudom elmondani neked,
mit is jelent az nékem, hogyha dolgozom,
óvó tekinteted érzem a kezem felett.
Hasonlat mit sem ér. Felötlik és eldobom.
És holnap az egészet újra kezdem,
mert annyit érek én, amennyit ér a szó
versemben s mert ez addig izgat engem,
míg csont marad belőlem s néhány hajcsomó.
Fáradt vagy s én is érzem, hosszú volt a nap,-
mit mondjak még? A tárgyak összenéznek
s téged dicsérnek, zeng egy fél cukordarab
az asztalon és csöppje hull a méznek
s mint színarany golyó ragyog a terítőn,
s magától csendül egy üres vizespohár.
Boldog, mert véled él. S talán lesz még időm,
hogy elmondjam milyen, mikor jöttödre vár.
Az álom hullongó sötétje meg-megérint,
elszáll, majd visszatér a homlokodra,
álmos szemed búcsúzva még felémint,
hajad kibomlik, szétterül lobogva,
s elalszol. Pillád hosszú árnya lebben.
Kezed párnámra hull, elalvó nyírfaág,
de benned alszom én is, nem vagy más világ.
S idáig hallom én, hogy változik a sok
rejtelmes, vékony, bölcs vonal
hűs tenyeredben.

1943

Szeretem ezt a verset:)

"Ami megérint"

Helló!
Ma már március van, és azt kell mondjam, h. szalad az idő:) Persze ez sokmindennek köszönhető:P Munka, és egy új ember az életemben, aki feldobja a napjaimat:)
Ne legyetek túl kíváncsiak, úgy sem mondok semmi többet róla, majd idővel, ha már mindketten tudni fogjuk, mit szeretnénk egymástól a jövőben, és ez mennyire összeegyeztethető. Remélem nagyon....mert most megint élek, megint feltámadtam, és pezseg az életem. Egy kis diákmeló, egy kis pihi, egy kis család, egy kis boldogság, mindenből jut... De talán ez így van jól. Most jól érzem magam, és néha már odáig jutok, hogy a keblemre ölelném a világot!! Én, az antiszociális, totális emberkerülő, odamondó kis bunkó, aki imád másokat kritizálni, és röhögni rajtuk...ezt adjátok össze. Persze a változás többeknek is elég jót tehet, de mint minden, ez sem tart örökké, uh. még mindig sikerül elásnom magam egy-két ember szemében, de kit érdekel? Ha nem bírják a stílusomat, el is lehet engem kerülni jóóó messze. Én is ezt teszem azzal, akit nem akarok látni. Ez van, oldja meg mindenki a saját problémáit, mert nekem ezek nélkül is van elég, és ennyi.
Persze vannak olyan emberek, akiket nagyon szeretek, rájuk természetesen ez nem vonatkozik, mindig készen állok arra, hogy meghallgassam őket, gondjukat, örömüket, problémájukat, és mindent, és igyekszem segíteni minden barátnak, persze csak akkor, ha hagyja magát....
Szóval új dolgok:) Új munka: fürgediákon keresztül a nyomdában melóztam a múlt héten, a héten eddig holnap megyek csak a fürgéhez valami színválogatásra, vagy mire, nem tom, majd beszámolok róla, ha visszaértem melóból:) Remélem szerdától már tudok menni újra a nyomdába, mert az tetszett, és elég jól beletanultam már a dolgokba. Persze nem tudok még minden gépet kezelni, pl. nem kötöztem még, de azért lehet egyszer arra is sor kerül:)
Legyek egy kicsit szőke, az igazi új életemhez új frizura is dukálna, csak nem érek el a fodrászhoz sajna, pedig be kell pótolnom!!! Mert szép kell legyek, na jó, legalább a hajam legyen tuti, ha már a felesleges kilóim nem olyan ütemben olvadnak rólam, ahogy megálmodtam...de ez van, nincs mindig csoda...néha meg kell mindenért szenvedni....

Bakker, a 7en fog felhívni a család Németországból, hogy lefikszáljuk a dolgokat, és be vagyok tojva. Tökre elfelejtettem németül! Na mindegy, agyban lefuttattam pár dolgot, ment, de majd úgyis menni fog, remélem, mert nem akarom elbukni ezt a dolgot!!!!Szeretnék kimenni, csak egy valaki tart vissza, akit nem szívesen hagyok itt ennyi időre:( De nem lehet az ember életének minden oldala napsütött egyszerre. Sajnos.

Most megyek is, mert még a másik blogomra fel kéne tenni a többi versem, és még be is kell gépeljem őketna pusssz

Nap

Sajna megint régen jártam erre fele, de ez történik, amikor hazamegyek. Egy gép, egy net, és 5 netre, vagy épp számítógépes játékokra éhes ember…nehéz ezt megosztani,h. mindenkinek jó legyen, így van, aki csak kicsit jut géphez, mint most én…

De azért most bepótolom. Péntek reggeli hazatérésem után, amit akár csodának is felfoghat az ember, ha történetesen úgy jár, mint én. Kimentem reggel, azaz nekem még hajnalban az Apari buszmegállóba, erre 6:15 helyett 6:35re ért oda a busz, ami nem túl nagy sebességgel közeledett máskor 15 perces messzeségben leledző Bonyhád méltán híres városa felé.

Átfutott agyamon a gondolat, h. erről a buszról leszállok Majos-on, mert e Komlóra igyekvő busznak illenék ott megállnia, nem tettem, bízva abban, h. a szokásos reggeli sofőr csak nem indul el pontban 7 órakor, hanem vár pár percet. Hála istennek ez történt. Az egyik buszról le, a másikra fel:) De kiengesztelt a sofőr kedves mosolya:) ’Látod, milyen jó,h. vártam pár percet?” …Igen, örülök neki. –Válasszal megköszöntem a jegyet, és lehuppantam hátra…Innen már nem izgultam, akár egy órát is állhatunk valahol, de azért azt mégsem, de ez a busz már tuti hazavisz, vagy hazagyalogolok…Még szerencse, hogy nem szálltam le, mert be sem ment Majosra a busz, szóval integethettem volna neki messziről...

Nem kellett hazagyalogolnom, csak Komlón a jegypénztárig, hogy megvegyem nem túl olcsó helyijáratra szóló egyszer használatos, lyukasztani való jegyemet. Aztán buszra fel, majd buszról le, és otthon egy 15-20 méteres gyaloglás, és igen, otthon is vagyok. Egyik öcsém még az igazak álmát aludta, én meg megjártam a szokásos közlekedési poklot. A másik persze már tolta a gépnek a szokásos reggeli szeánszát, de nem gond, hazaértem, csak kicsit szakadtam meg…

A péntek amúgy elég lazán telt, semmi para, semmi világháború. Kipakolás, beszélgetés. Délután meg beugrottunk a nővéremékhez Oroszlóra, előtte meg a Kínaiba ajándékért. Most 7végén volt Bálint névnapja, és majd 24. lesz Jázminnak is, így most ráértünk, meg odaértünk, kimentünk, és felköszöntöttük őket.

Szombat délelőtt elvoltunk bevásárolni, délután pedig elmentem az unokahúgom farsangjára, ami történetesen a régi iskolámban volt, ahol évekkel ezelőtt én is szívtam. A szervezés hagyott maga után kívánnivalót, de nem akarom ócsárolni, nekem még jó volt ott. Ott maradtam segíteni a nővéremnek, meg támaszt nyújtani, de bevállaltam egy kis lótifuti melót, meg öntögettem az innivalókat formás kis műanyagpoharakba pénzért, de ez ment:)

Vasárnap pihi volt, egy kis főzéssegétkezés anyának, délután megint pihi, szal az nem volt gond.

Hétfő délelőtt átmentem másik nővéremhez, hogy csináljon rólam pár képet, mert kell egy pályázathoz. Az egy képből persze több lett, ami persze nem gond, mert frissíthetem az iwiw-et, meg ezeket az oldalakat képekkel:):)

Délután meg kifeküdtem, beteg lettem, tévéztem egész délután, amivel jó nagy kieső részt sikerült egy délután alatt pótolnom a műsorokból…Azt hiszem az Animal Planet egy tök jó csatorna. Más hasznos, vagy értelmes nem nagyon volt, max. a Spektrum, vagy a Discovery…

Kedd lett, és délelőtt megint ágyat nyomtam, majd fél 2re jelenésem volt a fogorvosnál:(. De túléltem, és csak egy fogamat kellett betömni, a többi még rejtély miért fáj…Persze ötletek vannak, csak győzzek kellően mélyen nyúlni a pénztárcámban… Mivel sikerült véletlenül nővérem utánra kérnem időpontot, ezért megvárt, és együtt mentünk haza. Majd onnan a városba, és megint haza. Tesóm megtalálta, amit keresett, majdnem, de én semmit, na mindegy, mozgás megvolt. Kedden még szkenneltem másik tesómnál a pályázathoz cuccokat, és hamar itt lett a szerda, azaz a mai nap. Összepakoltam, gyógyszertárban vettem fájdalomcsillapítót, mert csak azzal bírok aludni. Valamint a Spar-os gyüjtögetős játékból vettem anyának, meg magamnak egy –egy doboz (2db/doboz) müzlistálat:) Nagyon szerettem volna ilyet, hát sikerült. Aztán vasaltam egy kicsit, és utazás. Jaj, el ne felejtsem, még a rendőrök is voltak nálunk. Azt hittem, be akarnak vinni, de hála istennek nem engem kerestek, csak én voltam a megbízható szomszéd. Egy volt lakóról kérdezgettek, aki ott lakott a mamám lakásában a családjával, de annak már tuti 4-5 éve. A dologban a szép, h. mivel ez a lakcím volt a srácnak, aki mellesleg most szabadult, bejelentve, így rajtunk keresik….érdekes volt, de azért tisztáztam mamámat a félreértés alól, és anya is megerősítette, hogy semmi közünk ahhoz az emberhez, így elmentek, de azért fura volt kicsit…

Itt vagyok, és túléltem:)..Nem gondoltam volna, hogy az élet ennyi abszurd és néha izgalmas dolgot hozhat…de mára elég ennyi:) pusz