Szerelmes Boszorkány

me uniformisban...na ja

Na igen, az első munkanapom...mint kiderült...nem baj, egy nappal több lóvé, az jól jön mindig.

Reggel felkeltem nem olyan későn (fél8), és lementem reggelizni, amikor végre felöltöztem…Utána még volt egy fél órám fél10-ig, és meló....

Azzal kezdtük, hogy a szennyest az alagsorból fel kellett cipelni az ajtó mögé, mert jött a mosoda. Ez vicces volt, mert az alagsor, ami ugyebár pince, csak ki van alakítva ott is több szoba, és az egyikben volt összekupacolva, vagy 20 ilyen cuki kis csomag. Chefin (azaz főnök felesége) megmutatta honnan, mit hova, és akor egyedül azokat a nagy és nehéz szarokat felcipelgettem. Oké. Utána mosogattam a konyhában Herr Büll-nek (már tudom a nevét a séfnek):) Ha láttatok undorító dolgot, akkor azt megcáfolom, mert ennél nem sok undorítóbb dolog van...a sok szószos, zsíros, mindenféle edény...fincsi, mi? Ezután a bolthoz tartozó vitrint kellett kipucolnom, üvegből van a polc is, ezért azt elég sokáig tartott lepókhálózás, aztán a sok birkát leszedni, meg ha lepucoltam egy polcot, akkor visszerendezni...aztán mielőtt visszarakom, meg kelleltt nézni, hogy bégetnek-e..vicces volt, fél percig nem hallottál mást, csak beee-beee-beee Tobi megmutatta melyik sörhöz és innivalóhoz melyik pohár tartozik...ez nem volt egyszerű, de nagy részéhez olyan pohár van, amin rajta van a sör neve is, de ettől még nem mindig egyértelmű nekem...Végül este segítettem a séfnek megint elmosogattam, eltörölgettem…aztán alcsi. Azt hiszem ezen a napon lett netem is...jah, gondolom, bár már eléggé összefolynak a napok...már most...

Az Altmühl folyó (asszem)

A hegy másik része (ezt látom az erkélyemről:P)

Elég kicsi, de tán valami látszik...

A vár és a hegy

Helló, élek!

Ugyebár ma utaztam ide a kis gyakhelyemre. El kell mondjam az utazás kifárasztott, és annyi új élményt kaptam, hogy azt sem tudom melyiket írjam le előbb, de nem leszek gonosz, megkapjátok az összes infót sorban.

Ma felkeltem reggel fél 5-kor, felöltözés, kint maradt 1-2 cucc berakása, és kilopódzás a szobámból, ahol Gréti aludt még. Szendvicsek gyártása, egyéb kapcsolatos dolgok után végre útnak indultunk. Ne hagyjam ki azt sem,h. öcsit levittük autóval Komlói buszmegállóig

Majd Pestig az út nem is volt hosszú, hamarabb felértünk, mint számítottunk rá. Pesten elég lépésben lehetett haladni, és a kitáblázottság elég szar. Mész-mész, aztán ha jó fele mentél, akkor talán találsz egy újabb táblát, ami megerősít, látom több helyre már drága lenne táblát kirakni, h. ez meg az merre van, vagy ha erre fordulsz bazd meg, akkor ide jutsz el….szóval végül 2 órával check in előtt ott voltunk Ferihegy 2-n. Megkajáltam- ittam Bélával, aki ugyebár szállított, és becipekedtünk, persze miért is ne tört le volna az egyik csatt a táskámról most..nem gond…egy kis magyar ész, odakötözte Béla, azt nosza tovább. Beérve lepakoltunk egy ülős helynél (mint kiderült az emeletre kellett felmenni, az az indulás oldal, és az alja az érkezés…kis rafináltak), és elmentem körbenézni, meg pisilni, meg Béla is körbelesett (felváltva). Majd persze elköszönt, és én meg vártam a 11 órát, hogy becsekkolhassak, mert ugye minden először van itt nekem, főleg tök egyedül…de ment. Az előttem állóktól lestem el dolgokat, és megkértem a segítős csajokat,h. legyen szíves nekem megcsinálni, mert első repülés, meg minden, de nagyon rendi volt, majd a rossz sorból átállított a megfelelő sorba, és láss csodát (nekem már ez is az volt) a csomagomra felkerült a címke és előbb beért a hátsó részbe mint jómagam. Aztán mutogattak merre kell menni (elindulni volt nehéz, aztán végig ott volt a birkaterelő:P ), végül hátrakerültem az átvilágítós, magadról minden fémet levevős dologhoz. Itt akadtak az első problémák. Első számú: kezemben a beszállókártya, személyi, kabát, vállamon a laptoptáska, és pakoljak mindent bele egy dobozba úgy, hogy ha laptop van a táskában, akkor azt külön kell tenni. Kettes számú: ha azt mondják ilyen helyen,h. övet le, és a zsebedből mindent pakolj ki, akkor tényleg mindent pakolj ki, csak zsepi maradhat…nekem a rágóm is ott maradt, végül mikor kiér külön a laptop, és egy rekesznyi cuccod, amit csak beledobáltál, akkor azt szedd le ügyesen és okosan. Igaz, mondták, h. nem fog továbbmenni, míg van benne súly, de hát egyszerübb volt, mindent felkapni, azt volt ott egy pult szerű rész, ott meg mindent a helyére pakolni, és be kellett menni egy másik részbe, ahol további boltok, kajáldák, egy nagy csarnok, és a beszállókapuk voltak. Kisilabizáltam,hogy járatszámom mellett melyik kapu van irva, majd megkerestem, és mint a jó gyerek, leültem a közelben lévő padok egyikére. Itt hesszeltem le a beszállásig eltelő időt, de csak keveset olvastam, boltba egyáltalán nem mentem be, mert egy csoki is rohadt drága lehetett….szóval elnézelődtem. Elég sok ember összejött, jöttek a business class-osok is nagy szorgalommal. Volt egy csomó gyerek is és tök meglepődtem.. Egész kicsi is, aki még csak mászni birt, sajna ő be is ütötte a fejét míg vártunk, uh. volt nagy ordítás. Most jöttem rá,h. a családok egy része német apa-magyar anyából áll, itt is volt pár ilyen, és itt is mondták,h. a séfnek magyar a felesége…na mindegy, ez csak egy kitérő volt..

Szóval, szépen bemondták 3 nyelven, hogy 5 perc múlva beszállás lesz, és hogy először a 18-30. sorig kérik az utasokat beszállni, majd a többieket. Ez oké volt, majd azt is 3 nyelven, hogy akkor megkezdjük a beszállást. Vártam egy kicsit, hogy az illetékesek odaálljanak, akik olyan hátul ülnek, én a magam 9A ülésével elég elölnek számítottam, bár nem első osztály, de jó volt ez is

Szóval, megy a sor, odaadtam hölgyikének a beszállókártyám, és be a csőbe (alagútba)…majd a gépre, ha sorra kerülök, még jó,h. csak egy irány volt Ott a stewardesek szépen köszöntek, és magam eltaláltam a székemig, ami elég nagy szó, bár ha rájövök a dolog nyitjára, akkor nem is annyira… szóval a csomagom felraktam a fejem fölé a csomagtartóba, meg a kabátot, végül a pulóvert is, mert nem tudtam,h. az ölemben lehet-e valami, de végül a könyv igyis ugyis ott kötött ki, persze nem olvastam a gépen egy sort se. Az elég uncsi, míg végre kigurulunk addig a pályáig, ahonnan végül felszálltunk, de onnantól nagyon állat. Az, amikor felfele mentünk, és ráadta a pilóta a kakaót, akkor bennem meg felfelé nyomult az adrenalin. Naggyon durva, szóval ezt ki kell próbálni.
Volt egy kis nyomás, de elmult, és persze pont a szárnynál ültem, ezért főleg érzékeltem, bármerre is dőltünk, és dőltünk elég sokat! Nagyon durvák voltak az irányváltoztatások! Amikor balra fordultunk, akkor előttem volt a föld, és az nagyon durva érzés (nincs rá jobb szavam), (ja-ja-ja) amikor meg jobbra, akkor az eget láttam, és azt hittem,h. el fogok csúszni oldalra….de nem, csak amikor előrefele néztem, akkor olyan érzés volt, mintha bedőlt volna a busz a kanyarba, és minden utas egy oldalon lenne, és az oldalára akarna borulni, amitől egy hajszál választja el…szal elég meredek de persze csak illúzió. Néha lehetett érezni egy-egy huppanást, az olyan volt, mintha egyenetlen úton mennénk, nem volt para. Viszont tök jó volt, kaptunk szendvicset, meg innivalót, nagyon pöpec volt, persze, németül vagy angolul…de nem volt gond (há nekem) Szóval végig néztem a tájat, nagyon érdekes, egészen más. A felhők fölé mentünk, ezért láttam őket felülről, elmondhatatlan érzés volt. Vicces formájuk van, látod, hogy domborodnak. És az osztrák hegyek, havas a tetejük, és olyan érzésed van, mintha meg tudnád érinteni őket, tisztán látszanak. A folyók csíkokká mentek össze, főleg a Duna, volt egy csomó tó, azok innen is nagyok voltak, de gyanítom egy nap alatt sem biztos, hogy körbeérném őket…hihetetlen. A városok csíkokká, és erdős foltokká olvadtak, néhol pedig látni lehetett a napfényben megvillanó dolgokat. München felé közeledve egyre alacsonyabban repültünk, uh. látni véltem az autókat, járműveket lent (hangyák, és nagyobb bogarak méreteiben), és az utakat, házakat is jobban ki lehetett venni. Sőt, mellettünk is épp landolt egy gép, és tök fura volt ezt így közelről látni. Ez a landolás elég hosszú ideig tartott, a sebességet érezhetően visszavették, pedig olyan magasból nekem eddig is sétának tűnt az egész…de most kicsit többet rázkódott a gép. De nem volt vészes. Csak a nyomás, az elég szar volt, fájt a bal fülem, mire földet értünk. Láttam olyan utakat, mik Magyarországon soha nem lesznek. Mint a filmekben, alul felül út, egy egész 8ast írt le, és mellette a 2 többsávos út keresztben, kasul, nagyon állat onnan fentről. El tudnék nézelődni

Azt is éreztem, amikor landoltunk, és a kerék leért, és elég nagyot fékeztünk hirtelen. De nem volt rossz érzés, inkább megnyugtató. A kiszállás vicces volt, lemászni egy nagy lépcsőn, be a buszba, busz elvisz a nagy épülethez, és ott menj, amerre akarsz. 2 embert kérdeztem meg, mire eljutottam a csomagomig, és azt is csak azért találtam meg, mert felismertem a gyerekes családokat, akik szintén a csomagjaikra vártak. Nagy nehezen megindultak kifelé a csomagok, lekaptam az enyémet, aztán elindultam a várakozás alatt kifigyelt exit felé, ahol kisebb tömeg fogadott, és Bertuleit „bácsi” (egész fiatalos…50 felett van, de nem vészes, laza) azonnal felismert és leintett, majd készségesen segített vinni majdnem 20 kilós csomagom. Miután kifizette a parkolójegyet, elkísért a hiper-szuper tűzpiros Audi TT-hez, igaz nem coupe, fedett volt, de gyerek, a csomagtartóban elférnénk 3-an öcsikkel...olyan mélyen van,h. majdnem beestem a kocsiba. A hangja meg…ezt hallani kell, az autópályán mentünk haza, közben a beépített telefonnal, amit hanggal vezérelsz(!!!!) felhívta feleségét, és ebédet rendelt, majd anyut sokadikra sikerült felhivni, és gyors mondtam neki,h. élek, megvagyok, főnökkel a kocsiban. Később eszméltem arra a részletre, hogy 200-al megyünk….egyre azt osztotta a bácsi, hogy mindene a tempó, hogy Schumacher, meg hogy nem nyaralás ez kérem, dolgozni kell, ez egy fizetett gyakorlati hely. Nem nyaralás all inclusive!! Nem mintha ezt gondolnám róla. A panzióval kezdődik a falu, és nem tom hány ház van benne, de még Somág is nagyobb nálunk ennél. De van egy játszótér, egy folyó híddal, és egy vár fent a hegyen. Csináltam telcsivel pár képet, mikor sétáltam egyet ma délután. Bár elé kicsik, és életlenek. De majd igyekszem még. Kiderült,h. amit irtak 350 eurot, azt megkapom, de ennél többe kerülök, uh. a bruttó vagy 670 euro, ebből leszedik a szállást, étkezést, és kézhez kapok 350-et. De innivaló is jár, meg reggeli büféasztalról, ebéd meleg kaja, és a vacsi a hűtőből, valami hideg. A főnök eddig meg van velem elégedve, örül,h. tudok németül, bár elég sok banális hibát ejtek, de majd megszokom A főnökasszony is kedves, bár a szókincse, vagy kifejezőkészsége hagy kívánnivalót maga után. Megérkezésünk után bemutatott a főnök egy törzsvendégnek, és a kutyusának, feleségének (aki szintén Sabina), a séfnek (sosem értem a nevét) és az egyik fiának a 3ból, Tobinak. A srác kedves eddig velem, mindent magyaráz, érdeklődik, mutogat. Kasszáznom is kell majd, uh. a gépet is megnéztem ma, megmutogattak pár dolgot. Felhoztam az étlapot is, tanulgatom az ételeket, innivalókat, hogy a gépben is megtaláljam, ki kihez tartozik, meg pincérnő is leszek, tehát ez elengedhetetlen lesz. Elég vastag, de azért ma is belenézek.

A 2. emeleti 26.-os szobát kaptam meg 20.-áig (közvetlen telszámom: 0049 8465 9404 26 de ezen úgy hívjatok, hogy ha meló van, akkor úgysem veszem fel, és nem azért, mert alszom, itt irni fogom, ha tudom majd, mikor kezdek másnap, vagy este hogyan vagyok, esetleg délután, de ha sokszor hivtok, akkor visszakapcsol a vonal a recepcióra, engem meg lebasznak...), aztán költözök az alagsorba, majd 25.-én jönnek a lányok, uh. nem leszek sokáig egyedül. Azt mondta a bácsi, hogy elég sok munkakörben fogok dolgozni, de ezt nem is bánom. Itt legalább tuti megtanulok mindent, ami szükséges. Igaz, a feljutás kissé vicces volt, de most már kipakoltam (találtam széfet) a ruhám, hogy ne gyűrödjön, meg a piperét, ami kell. Ez a szoba elég felszerelt, remélem a lenti is hasonló lesz, nem baj, ha hárman leszünk. Ezek a csajok lesznek júliusig, vagy hogy, aztán kapok másik kettőt okt. végéig vicces, ezt a hosszú időt csak én vállaltam be ugy látszik. A környék amugy csendes lenne, bár elég nagy az átmenő forgalom, autó, motor, teherautó…felettünk meg a repülők, elég alacsonyan, és hallhatóan.
A várhoz egyszer majd felsétálok, mert szép kilátás nyílik a völgyre. Csak egy normális gép kellene, hogy viszont adhassam az élményt, de lesz olyan kép, amilyen sikerül Ha ennyi lesz a fizum, akkor is megnézem majd mire költök…de szerintem nem kell sok minden. A kaja elegendő, és finom, ma nokedlit ettünk pulykaszelettel, és vadasmártással (ahhoz hasonló), valamint salátát. Finom volt, csak szerintem lassan ettem (de közben végig dumáltak velem). Végül megmutatták mit hova vihetek, délután pedig azt, hogy a kávém hogyan tudok elkészíteni. Azt is felajánlották, h. ha valamelyikük megy a városba(!!!), akkor bevisznek, és vásárolhatok, majd hazahoznak, de hogy busz is megy, és bicilkivel sincs messze. Szóval eddig nem volt gond. De még elég sokat kell tanulnom: asztalszámokat, kajákat, neveket…jah, mert ugye a jó pincér jól tud ajánlani, szóval azzá kell válnom. Ma megkaptam a 2 fő dolgot, ami nagyon fontos: rugalmasság, és a mosolygás. Legyek barátkozós, közvetlen (kár,h. antiszociális vagyok), de a faluban is aki rámköszönt, arra mindig visszaköszöntem, és előre is köszöntem, mert rájöttem,h. ez a falu egy kis hely, szóval tuti mindenki tud mindenkiről mindent, tehát köszönnöm illik….hamar tanulok.. De azért kaptam egy kis oktatást is ebből most este. Lehivtak a recepcióra, hogy megbeszéljük a holnapi munkarendet. 8-9ig mehetek reggelizni, majd fél10től munka van, ami azt jelenti a bácsinál, hogy 5 perccel kezdés előtt lent vagyok…sztem hamarabb is sikerülni fog, de majd kiderül reggel.
Nem tudom, hogy mit hagytam ki eddig, meg mit sem. Berendezkedtem, és ugyanugy hallgatag vagyok, ahogy otthon, csak akor beszélek, ha kérdésem van, vagy válaszolok…Van telefonom ebbe a szobába, vezetékesről nem lenne olyan sok felhivni, mint a mobil, de mivel ilyen nincs otthon, nem tom, akartok-e élni vele, 20.-ával változik a szám is, 26 helyett 55 lesz a vége...más szoba, és ha a vendéget hívnátok, na az vicces volna... Viszont netem az nincs. Próbáltam valamit összehozni, de nem sikerült. Főnök azt mondta, vigyem le Tobinak, majd ő csinál rá, vagy ha mégsem, akkor van egy laptop a vendégeknek fenntartva, akkor használhatom azt. Szóval valahogy meg tudom oldani, de ahhoz sem mehetek minden 10 percben, de valahogy megoldjuk majd

A szobáról: a függönyökben porladó állatkák vannak, a zuhanykabin, és a zuhanyfej egy merő vízkő, az ablak koszos, szóval nem egy csoda, de elég bajoros, főleg az étterem része. Van egy kis teraszom is, és jah, a levegő is tiszta falusias, állatok szaga terjeng, szóval jeh, mint Mánfa otthon, csak ennyire nem durva, bár még nyáron lehet az. Asszem a pincérkedéshez nem lesz megfelelő cipőm….és ez gáz, de ha jövök haza, akkor sem igazán tudnék mit vinni olyan zárt cipőnek, ami topi…szal ha lesz bennem kivetnivaló, akkor ez az lesz. De most megyek aludni, mert hulla vagyok, ez a sok élmény kifárasztott, na meg holnap meló, és sokat kell még tanulnom!

puxx, nektek, nyugi, jól vagyok, és élvezem is. Kihívás, és én meg akarok felelni.

2010. április 8. csütörtök

Ja, ja:) Ich bin schon hier:)
Na jó, abbahagytam a zwanzigolást, itt vagyok, és ez a lényeg!

Első fontos dolog: CSAK Skype-on vagyok elérhető, az msn valamiért hisztizik, talán a V-lan miatt, nem tom, de skype-ra sikerült belépnem, uh. no problémo. Az emailre is ment, és ide is, majd következnek a szükséges oldalak...majd megnézem, de gyors elküldöm, amit tegnap irtam a napomról, olvassatok:) Ha ma nem dolgozom sokáig, vagy nem kelek túl korán, akkor ma megint leirom:)

addig is Tschüss:) pápá

 u.i.: skype nevem: szabo.szabina85

Azt hiszem erre a hétre nem akarok emlékezni az életemből. Eddig legalábbis elég szar volt, de elképzelhetőnek tartom, h. igen is lehet ezt még fokozni, majd kiderül.
A hétfővel még nem is volt baj, összepakolás, visszautazás Veszprémbe, nem sok cucc, olvastam a buszon, meg zenét hallgattam, elég időben felértünk, még 8 előtt. Egész jó volt. Másnap reggel persze meló 6-tól délután 2-ig. Ezzel sem lett volna semmi gond, ha az utolsó egy órában nem raknak át egy kötözőgépre és el kell mondjam, ezt most kellett először csinálnom! Persze nem ment elsőre, mert amúgy is elég béna hetem van. Szóval kaptam egy kis leugatást, én meg vörös fejjel próbáltam kihozni az egészből valami majdnem jót. Ennyi tellett, hiába küszködtem, h. akkor lassan csináljam, de jól, vagy legalábbis lássák az igyekezetet....mindegy, végülis több leszólást nem kaptam, de elég volt a nézés is, és az arcvágás...hiába, nem vagyok vak...de nem gond, végülis én csak egy kis hülye diák vagyok, aki itt bassza a rezet, mert kell neki a pénz...persze...na mindegy, tegnap ilyen volt, ma más. Jha, ki ne hagyjam, h. tegnap átestem egy raklapon...szóval gázzzz...
Ma pedig belibbentem újult erővel reggel 6-ra újfent, hogy majd ma más lesz! Délig úgy is voltam vele, hogy azt hiszem ez menni fog. Nem volt nagyon ultragáz, csak kicsit, de az belefért. Aztán persze az utolsó etapban megint beütött a krakk...először majdnem hátraestem egy adag újságlappal a kezemben, majd megbotlottam egy raklapban, végül ráraktak megint egy olyan gépre, ahol előtte nem dolgoztam, ezért persze miattam állt le a gép, mert mivel nem mutatták meg, hogy ezt a gépet milyen spéci módon kell megpakolni, és én rosszul csináltam, nem vette le a lapot a gép. Meg is kaptam rögtön, h. ne haragudjak meg, de amíg ő és a munkatársa dolgoztak a gépen, sosem volt ilyen eset....hát legszívesebben azt mondtam volna, h. akkor további jó munkát....(a jó **********************,***********) szóval, miután ez a fejemben elhangzott, megmutatta, hogy hiába az eddigi gépeket úgy kellett megpakolni, ezt nem úgy kell...hanem így. Oké. Jegyezve. Előtte meg megkaptam, h. héé, nem csak a hátsó kettőt kell ám pakolnod......köszi....extra szar gép, fosul lehet pakolni, szétcsúszik, és hátulról fogy le legelőbb...de nem baj....Szabus Superman vagy legalábbis felér két itt dolgozóval, akinek mindez meg sem kottyan, hiszen nem most csinálják először, és az sem számít, hogy még egy hónapot összevetve sem dolgoztam itt...nem, baszogassuk Szabinát hét van, uh. igyekezzen mindenki kivenni a részét, akinek kedve van, mert már úgysem érdekel.

Holnapra nem hívtak be melózni, talán jobb is, amúgy sem mennék, mert tropán van a hátam, és még ülni is fájdalmat okoz....és mosni is kell valamikor...